Balázs Péter: Magyarország levéltárai (Budapest, 1983)

Magyarország levéltárügye a felszabadulás után (Balázs Péter)

Szabályzata (a továbbiakban: LÜSZ), amely a törvényerejű rendelet és a kormányrendelet számos pontjában felvetett kérdéseket részletekbemenően szabályozza. A 134/1969. sz. MM rendelettel létrehozott Levéltári Tanács, amelynek munkájában levéltári szakemberek és a rokon területek képviselői vesznek részt, a miniszter szakmai tanácsadó testülete. A tanács saját kezdeményezésére vagy a miniszter felkérésére véleményt mond és javaslatokat terjeszt elő a levéltárügy általános fejlesztési és elvi-módszertani kérdéseiben. Az előbb említett rendelkezések szerint tehát a levéltár tudományos intézmény, amely — jogszabályilag meghatározott keretek között — igazgatási feladatokat is ellát. Feladatkörében a levéltári anyagot átveszi, szakszerűen kezeli és biztonságosan megőrzi. Az őrizetében levő levéltári anyagot — annak tudományos igényű rendszerezése, nyilvántartása és segédletek készítése útján — kutatásra alkalmassá teszi és a kutatás egyéb feltételeit biztosítja. Tudományos kutatást végez a tudományoknak — elsősorban a történettudománynak — a levéltári anyag használatát elősegítő ágaiban és a kutatás eredményeit közzéteszi. A szervek iratkezelési rendjét és irattári selejtezését — a levéltári anyag védelme érdekében — szakmailag ellenőrzi. Ellenőrzést gyakorol a történeti értéke miatt védetté nyilvánított — rendszerint magánosok tulajdonában levő — levéltári anyag felett. Sajátos eszközeivel segíti a közművelő tevékenységet. A levéltári feladatokat illetékességi területükön az általános és a szaklevéltárak látják el. A Magyar Országos Levéltár és az Űj Magyar Központi Levéltár (az országos hatáskörű szervek levéltári anyagának és az egyéb országos jellegű levéltári anyagnak átvételére), valamint a tanácsi levéltárak (az illetékességi területükön működő szervek iratainak és egyéb helyi jellegű levéltári anyagnak átvételére) mint általános levéltárak, az egyéb szervek által létrehozott levéltárak pedig (egy-egy szerv vagy szakterület iratainak gyűjtésére) mint szaklevéltárak működnek. Egyes történetileg kialakult irategyüttesekből fióklevéltárak is kialakíthatók. Mivel a levéltárügyet érintő jogszabályok az iratok átvétele, védelme, őrzése és felhasználásuk biztosítása terén nagy feladatokat tűztek a levéltárak elé, a levéltári dolgozók számát évről évre rendszeresen sikerült gyarapítani. 1950-ben a Magyar Országos Levéltárban 55 fő dolgozott, a fővárosi, valamint a megyei és városi törvényhatósági levéltárak személyi állományába pedig országosan 82 fő tartozott, a mai általános levéltárak dolgozóinak összlétszáma tehát 137 fő volt. 1967 végéig (a területi állami levéltárak tanácsi irányítás alá helyezéséig) a Magyar Országos Levéltár dolgozóinak száma 60 fővel, a területi levéltáraké 64 fővel, azaz együtt 261 főre gyarapodott. A területi állami levéltárak tanácsi irányítás alá helyezése erőteljesebb személyi fejlesztésüket is lehetővé tette. 1968. január 1-től 1980. december 31-ig vagyis az V. ötéves terv végéig a tanácsi levéltárak dolgozóinak létszáma 390 főre, azaz 244 fővel, ugyanezen idő alatt a két országos levéltáré 175 főre, azaz 60 fővel, az általános levéltáraké együttesen 565 főre, azaz 304 fővel gyarapodott. Ez az örvendetes jelenség sem takarhatja azonban azt a tényt,