Bikki István: A Magyar Levéltártörténet kronológiája (Budapest, 2000)

Kronológia

tenni, mivel — jelenti a királynak — a legendát I. Károly király parancsára Visegrádra szállították (—»július 22., 1350. március 9.). 1350 március 9. A győri káptalan átírja Hartvik püspök Szent István legendájának azt a részét, amely a pannonhalmi Szent Márton monostor somogyi tizedjogára vonatkozik. Vilmos pannonhalmi apát kérte, hogy a káptalan Szent Istvánnak a levéltárában őrzött legendájának azt a részét, amely a pannonhalmi Szent Márton tizedjogára vonatkozik, foglalja hiteles oklevélbe. A káptalan mint az oklevél kiadója a saját nevéhez szokatlanul hozzáteszi, hogy a káptalan Magyarországon van, ahol nem szokás közjegyzőket igénybevenni. Ez arra utal, hogy a Szentszékhez való fellebbezés miatt kérték a hiteles átírást (->1349. október 10.). 1350 körül Uzsai János egri olvasókanonok, a Bolognai Egyetem volt rektora formulagyűjteményt állit össze „Ars notaria" címen. A formula-gyűjtemény az ügyintézés megkönnyítésére szolgál. Segítségével az azonos ügyeket azonos formaságokkal sokkal gyorsabban lehet intézni. 1351 május 16. Miklós nádor ítéletében több oklevél- és pecséthamisítót ítél fej- és jószágvesztésre Veszprém megyében. december 8. Tamás országbíró ítél Apród János és az Abajdócnak nevezett Gál fia Mihály közti Tótsolymost (? m.) érintő perben. A Tótsolymosra vonatkozó okleveleket Mihály átadta a néhai Pál országbírónak, aki kalapba zárta és lepecsételte. A kalapból kihúzott okleveleket a tárgyalás idején lepecsételt bőrzacskóban tartották. Az így őrzött egyik oklevelet az esztergomi érsek, a kápolnaispán és titkos kancellár, a nádor és mások megvizsgálták; azt tapasztalták, hogy írása az országban használatos stílustól eltér, a birtok nevénél vakarást van, a keltezését más kéz írta mint az oklevelet, valamint a pecsétet sem a megfelelő helyre nyomták. Az oklevelet hamisnak nyilvánítva Apród Jánosnak ítélték Tótsolymost, Mihályt pedig oklevél-hamisításért fejvesztésre. Tótsolymosi Apród János valószínűleg 1344-től szolgál a királyi kancelláriában, 1351-ben jegyző, 1353-tól küküllei főesperes, 1360 után elkezdi, de csak 1382 után fejezi be I. (Nagy) Lajos király életrajzát (—>1488. március 20.). december 11. I. (Nagy) Lajos király oklevelében megerősíti II. András király Aranybulláját (—»1222). Egyetlen pontja kivételével megerősíti azt. Az Aranybulla öröklési rendje helyett az ország szokása szerint a nemzetség öröklési jogát (ősiségét) rendeli el. Továbbá újabb határozatokat fűz hozzá, többek kö-