Bikki István: A Magyar Levéltártörténet kronológiája (Budapest, 2000)

Kronológia

II. András király módosított formában ismét kiadja az ország nemeseivel kötött kompromisszumát, az Aranybullát (—>1222). Először írják elő, hogy a poroszló tevékenységét írással kell igazolni. Erre a püspökön kívül a hiteleshelyi tevékenységet folytató káptalanok és konventek jogosultak (-»1181). Az oklevélbe foglalt dekrétum szövege a Vatikáni Titkos Levéltár iktatókönyvében maradt fent. 1232 A Zala megyében lakó királyi szerviensek testületileg Kehidán oklevelet adnak ki az Atyusz bán és Bertalan veszprémi püspök közötti perben királyi felhatalmazásra hozott ítéletükről. A megyei nemesek önkormányzatának első ismert említése. 1234 Kálmán szlavón herceg II. András király fia oklevélben biztosítja a verőcei vendégek kiváltságait. A királyi, királynéi és trónörökösi kancelláriákon kívül újabb uralkodó kancellária alakul. 1235 II. András király új pecsétjével megerősíti az esztergomi egyháznak tett korábbi adományát, mivel a korábbi kettős viaszpecsétjét hamisítás miatt középen bevágással érvénytelenítenie kellett. A király első kettős viaszpecsétje egyes adatok szerint 1213 óta volt használatban. — IV. Béla király nagyapja, III. Béla király példájára elrendeli az írásbeli kérvényezési (->1181); megtiltja az előkelőknek, hogy jelenlétében leüljenek, nekilát a királyi vagyon visszaszerzésének. A királyi rendelkezést Rogerius mester „Siralmas ének a tatárjárásról Magyarországon" című fiktív levele tartotta fent. 1237 IV. Béla király megerősíti a székesfehérvári polgárok kiváltságait. Ezek a 13. század folyamán országos polgárjoggá válnak. — A tatár kán levele IV. Bélához. Felszólítja, válaszoljon korábbi üzeneteire, hódoljon neki és küldje el az országába befogadott kunokat. A szövegét Juliánus domonkos szerzetesnek a perugiai püspökhöz írott jelentéséből ismerjük. A leírás szerint a levelet tatár nyelven, pogány betűkkel írták. 1206 óta van arra adat, hogy Dzsingisz kán udvarában ujgur írással készültek a hivatalos levelek, és ismert, hogy nyugati menekültek gyakran jártak követségben európai uralkodóknál, így IV. Bélánál kétszer is járt egy hazájából száműzött angol a kán követeként (^1241. április 11. után, 1246. november 3-11.).