Szedő Antal: Levéltártan (Budapest, 1963)

2. BORSA IVÁN: A levéltári anyag védelme

leges célja az volt, hogy a hiteleshely ellenőrizhesse később felmerülő szükség esetén, hogy milyen fontoeabb iratokat állitott ki, illetőleg egyes ügyek későbbi folytatása esetén megbízható irásos 'emlékei legyenek az ügy előzményeiről, gz által jobban tudta biztosítani a káptalan a számára előnyös hiteleshelyi működés menetét. A társadalmi fejlődés előrehaladásával, az írásbafoglalást igénylő ügyek szaporodtával, az államapparátust jelentő különböző szervek fejlődésével és differenciálódásával fokozatosan növekszik azoknak az iratoknak a száma, amelyek létx rejöttüket és fennmaradásukat az iratot tüenoző szerv érdekének köszönhetiko Hangsúlyozandó, hogy ez az érdek kizárólag gyakorlati jellegű volt.- Bár az ilyen jellegű iratok száma fokozatosan növekedett, a többséget még azok az iratok alkotják, amelyeket egyes természetes vagy jogi személyek nyertek, akik az igy nyert iratok megőrzéséről gondoskodtakc A XVo-XTIoszázadtól fokozatosan kifejlődtek a központi, majd helyi jellegű igazgatási szervek, hivatalok, amelyek ügyintézésük alkalmával egyre több ós több iratot tercel fcfek. Működésük során a hozzájuk intézett leveleknek, s az ezekre adott válaszaik fogalmazványainak megőrzésere már nagyobb gondot fordítottak a további ügyintézés zavartalanságának biztosítása érdekében /iratoknak jogbiztosító célzattal történő megőrzése természetesen továbbra is fennállt, s egyes hivatalok ecsetében is jelentként, - pl, kamara / Ily módon az iratok védelme- két kiinduló pontból történt: az iratnyerő saját jogainak biztosítása, az iraWJéitréBozó szerv pedig zavartalan működésének alátámasztása céljából, jg két szempont közös ismertetőjele, hogy mindkettő gyakorlati jellegű cél volto /E kategóriák természetesen nem határolódnak el élesen egymástól, pl. a városok iratnyerők is voltak, de ugyanakkor saját területükön irattermelőkként is szerepelteko/ Az évek haladtával, s az évente termelt iratok számának, szinte állandó növekedésével az egyes szervek őrizetében lóvő iratok mennyisége is állandóan növekedett, s az irattermelők ós iratnyerők az emiitett gyakorlati érdekek szem előtt tartásával őrizték az egyre duzzadó anyagot.- A több száz évre viszszamenő iratok, bár sok alkalommal még peres ügyekben bizonyítékul szolgáltak, egyre inkább kezdtek a tudományos kutatás ér-