Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - III. A kapitalista kori magyar államszervezet

államhatalmi szerve, a Tanácsok Országos Gyűlése állt. A Tanácsok Országos Gyűlésének 378 küldötte (köztük 7 nő) június közepén ült össze első és egyetlen ülésszakára, amelyen elfogadták a Magyarországi Szocialista Szövetséges Köztársaság Alkotmányát. Az Alkotmány egyfelől meghatározta a dolgozók jogait és kötelezettségeit, megalkotta a választójogot és kimondotta a Tanácsköztársaságban élő nemzetek teljes egyenjogúságát, másfelől a tanácshatalom központi és helyi szervezetét végleges formába öntötte, egyszersmind megszabta e szervek hatáskörét az igazságszolgáltatási szervezet kiépítésével, és az államfői intézmény megteremtésével. A Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlése meghatározta saját hatáskörét, amelybe - amint az Alkotmány szövege mondotta - beletartozott „minden nagyfontosságú állami ügy". Ülésszünetek alatt az Országos Gyűlés hatáskörét, a legfőbb törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat az Országos Gyűlés által választott 150 tagú Szövetséges Központi Intézőbizottság gyakorolja. Az Intéző Bizottság választja meg a Kormányzótanács, valamint a pénzgazdálkodás ellenőrzésére létrehozott Központi Ellenőrző Bizottság tagjait. Irányítja az alsóbb tanácsi szervek munkáját és gondoskodik a tanácsalkotmány megvalósításáról, az Országos Gyűlés rendeleteinek végrehajtásáról. Időről időre jelentést tesz az Országos Gyűlésnek az általános gazdasági, társadalmi és politikai helyzetről. Elnöke a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, aki az Intéző Bizottság összehívásáról is intézkedni hivatott. A Tanácsok Országos Gyűlésének megalakulásáig a Forradalmi Kormányzótanács nemcsak kormányzati feladatokat látott el s építette ki az államigazgatási szervezetet, hanem egyszersmind az államhatalom legfőbb szerve is volt. A szétesett polgári államapparátus helyén elsőnek az államigazgatás központi és helyi szerveit teremtette meg. A minisztériumok örökébe a népbiztosságok léptek, mégpedig a belügyi, a külügyi, a hadügyi, az igazságügyi, a közoktatásügyi, a német és a ruszin, a munkaügyi, valamint a földművelésügyi, a szociális termelési, a közélelmezési és pénzügyi népbiztosság. Az utóbbi négy népbiztosság főosztályként beolvadt a termelés, a javak elosztásának egységes irányítására létrehívott Népgazdasági Tanácsba.. (A Népgazdasági Tanács kerületekre osztotta az országot s a gazdasági feladatok helyi irányító szerveként kerületi népgazdasági tanácsokat állított fel, amelyeknek végrehajtó szervei a kerületi gazdasági hivatalok voltak.) Attól kezdve, hogy az Alkotmány értelmében a Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlése átvette a legfőbb hatalmat, a Kormányzótanács neve mellől elmaradt a Forradalmi jelző és hatásköre a kormányzati teendőkre korlátozódott. Rendeletei akkortól nem törvényerejű jogforrások, hanem csupán kormányrendeletek, amelyeket a Szövetségi Központi Bizottság felülvizsgálhat, sőt meg is változtathat. A társadalmi, gazdasági alapok, a termelési viszonyok páratlanul gyors változásával az állami adminisztráció nem tudott lépést tartani. Az élet legtöbb területén úgy megsokasodtak a feladatok, hogy megoldásukra újabb és újabb szakigazgatási szervet volt kénytelen életre hívni a Kormányzótanács (Élelmezési Diktatúra, Cukorközpont, Fémhivatal, Országos Vallásügyi Liquidáló Bizottság, Műemlékek Országos Bizottsága, Országos Könyvtárügyi Tanács, Központi Lakásbizottság stb.).