Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - III. A kapitalista kori magyar államszervezet

hozott létre. - A forradalmi vívmányok hathatósabb védelmére a debreceni parlament vésztörvényt szavazott meg. Ennek alapján a Honvédelmi Bizottmány 18 vészbíróságot állított fel. Az eljárás egységesítése végett később a vészbíróságokat egyetlen országos központi vésztörvény székbe vonta össze. 2. Az abszolutizmus korának államberendezése A szabadságharc bukásával a magyar társadalom erőviszonyai megváltoztak, a súlypontok eltolódtak. A forradalomban elsősorban kompromittált köznemesi, részben főnemesi, értelmiségi réteg háttérbe szorultával eleinte a nagybirtokos arisztokrácia játszotta a főszerepet. Éppen ezekben az években nagy mértékben nőtt a mezőgazdasági termékek kereslete, ami a nagybirtokosokat hatalmas anyagi előnyökhöz juttatta. Mellettük a nagykereskedők, főképp a termény-nagykereskedők élvezték az abszolutista kormányzattal teremtett viszonylagos nyugalmat és pénzügyi stabilitást, anyagi biztonságot s ezzel a tőke felhalmozásának lehetőségét. Ennek az anyagilag jól megalapozott rétegnek támogatása átmenetileg képes volt ellensúlyozni a nemzet többségének passzív rezisztenciáját (ellenállását). A csendes ellenállás mind több nehézséget okozott a kormányzatnak, amelynek helyzetét sorozatos külpolitikái sikertelenségei is súlyosbították. Mindennek következtében a magyar társadalom belső erőviszonyai lassan megváltoztak, a súlypont a forradalom mérsékelt elemei felé tolódott. így történt, hogy az uralkodónak e két évtized során kibocsátott nyílt parancsai {pátensei) egyre több engedményt tettek a magyar kívánságoknak. Az ún. olmützi alkotmány, amelyet 1849. március 4-én kiáltványban tett közzé az uralkodó, s amely megszüntette Magyarország önállóságát, s a helyébe lépő Szilveszteri Pátens (1851. december 31-én) még a „jogeljátszási elméleten" (Verwirkungstheorie) alapult. Magyarországról leválasztották Erdélyt, a Temesi Bánságot, a Szerb Vajdaságot, Horvát-Szlavóniát, s a maradék országot öt kerületre osztották. A magyar királyság önállósága még igazgatási nyomaiban is elveszett, főképp az 1853-ban kibocsátott rendelet nyomán. Ez véglegesnek, definitívnek (provizóriumdefinitivum) szánt rendezéssel megszüntette a magyarországi helytartóság egységét, önállósította az öt kerület központjába helyezett öt osztályát. A megyei hatóságok (K. K. Comitatsbehörde) hatásköre változatlan maradt. Ugyanakkor azonban a szolgabírói hivatalé lényegesen módosult, egyesítvén ebben a közigazgatási és igazságszolgáltatási feladatok ellátását. Az abszolutista kormányzat az ősiségi nyílt paranccsal (1852-es pátens) s az úrbéri pátenssel (1853) végleg felszámolta az ősiségét (vagyis azt, hogy a közös őstől örökólt birtokot, míg a leszármazók közül egy is életben van, nem lehet elidegeníteni), valamint rendezett az úrbériség felszámolása nyomán fennmaradt néhány nyitott kérdést. Maradandó intézkedésnek bizonyult az 1855. évi telekkönyvi rendtartás, s az 1856. évi cselédrendtartás is. Az 1860. október 20-án kibocsátott Októberi Diploma föderalisztikus (szövetségi)