Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - II. A feudális magyar államszervezet

nevesebb politikusai közül államkancellár volt a XVIII. században Kaunitz, a XIX. század első felében pedig Metternich. A nagy birodalom különböző tartományainak, országainak gazdasági életét, ipari, mezőgazdasági termelését volt hivatva összehangolni az ugyancsak Mária Terézia által felállított Gazdasági Igazgatóság (később Udvari Gazdasági Tanács; Commerz Directorium, Hofcommerzien-Rat). E szerv működése nem kedvezett a magyar ipar felemelkedésének, Magyarország szinte félgyarmati helyzetbe került. A birodalom belkormányzatának egységesítésére állította fel Mária Terézia 1760-ban az Államtanácsot (Staatsrat). Feladata az volt, hogy a különböző kormányszékek felterjesztései között összhangot teremtsen. Az Államtanács véleményt nyilvánított minden kisebb és nagyobb jelentőségű dologban, amely az uralkodó elé került döntésre. Az ügyeket nem testületi üléseken tárgyalták meg, hanem az államtanácsosok külön-külön írásban fejtették ki véleményüket, s ennek alapján hozta meg döntését az uralkodó. Minthogy a magyar kormányszékek felterjesztéseiről is kikérte a király az Államtanács véleményét, Magyarország belkormányzati önállósága most már formailag is végképp semmivé vált. Ügyeit legfelső fokon idegenek intézték. II. József óta egyre több, kisebb jelentőségű kérdés került az Államtanács elé, ügyintézése elsekélyesedett. Részben ezért, részben Ferenc egyre fokozódó bizalmatlansága, gyanakvása miatt az Államtanács fölé Konferencia-tanács (Konferenzrat) néven a kormányszervek vezetőiből álló tanácsadó testületet szervezett. Az Államtanács véleményezése után a legfontosabb ügyekben ennek a szervnek volt döntő szava az uralkodói elhatározás meghozatalában. De még ezen túl is, a Mária Terézia óta működő titkos kabinetet is meghallgatta az uralkodó. A gyengeelméjű V. Ferdinánd uralkodása alatt az államügyeket az Allamkonferenciá-nak nevezett (StaatST konferenz) öttagú testület intézte. Voltaképp tanácsadó szervnek szánták, de a király uralkodásra való képtelensége miatt, mintegy kormányzótanácsként működött. Budán és Pozsonyban is volt hivatala a II. Lipót által felállított Rendőrminisztériumnak (Polizeihofstelle). Ahogy az előbb említett kormányszervek, ez is minden törvényes alap nélkül működött. A haladó eszmék terjedésének megakadályozása volt főfeladata. Sajtó- és levélcenzúra, valamint kiterjedt kémhálózat szolgált a fennálló rend szempontjából gyanús elemek leleplezésére. 3. A megyei szervezet Habsburg-Magyarország vidéki igazgatási szervei nagyjából a Mohács előtti időkben kialakult keretek között és módon működtek tovább. Szerepük azonban a háborús viszonyok közepette s a rendiség súlyának növekedésével jelentősebbé vált. A megyei hatóság legfőbb szerve a közgyűlés volt, amely a megye elvi irányítását végezte. A közgyűlés látta el a megye országgyűlési követeit utasításokkal (instrukciókkal). Ezekben az instrukciókban jutott kifejezésre legvilágosabban a Habsburgok elnyomó, központosító törekvéseivel szemben a magyar rendek függetlenségi akara-