Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

h) Olvasószolgálat Két területe van: a tájékoztatás és a mű használatba adása (kölcsönzés). A tájékoztatás módjai: felvilágosítás, irodalomkutatás, figyelőszolgálat, bibliográfia szerkesztése. 1. Felvilágosítás: A könyvtár rövid kutatás után válaszolhat az élőszóban, telefonon vagy írásban feltett olvasói kérdésre. Ez minden könyvtárnak, így a levéltárinak is a feladata. 2. Irodalomkutatás: Az olvasó kérésére egy-egy téma irodalmának összeállítása, meghatározott feltételek mellett. 3. Figyelőszolgálat: A könyvtár kezdeményezi. Az olvasó(k) feltételezett igénye alapján értesít az állományba került, vagy az újonnan megjelent művekről (gyarapodási jegyzék, referálólap). 4. Bibliográfia szerkesztése: A bibliográfia a címében meghatározott tématerületre vonatkozó irodalomnak a címleírás szabályai szerint készült, betűrendezett, vagy szakosított általános jegyzéke. Nincs tekintettel a lelőhelyre. Ebben különbözik a katalógustól. Lehet általános vagy nemzeti, szak- és ajánló bibliográfia. Az elsőt az OSZK szerkeszti. Ez a Magyar Nemzeti Bibliográfia. Egyik része a Könyvek Bibliográfiája, amely a megjelent könyveket (1946-tól) évenként félhavonta megjelenő füzeteiben az ETO szakrendjében közli. Másik része, az Időszaki Kiadványok Repertóriuma, a periodikák cikkeit tartalmazza (1946-tól) az előbbihez hasonlóan. További részek a szintén ETO szerint soroló, negyedévenként megjelenő melléklapok : Hungarica Külföldi Folyóirat Szemle (1971-től) a magyar vonatkozású cikkekről, a Külföldi Magyar Nyelvű Folyóiratok Repertóriuma (1973-tól) és a Magyar Zeneművek Bibliográfiája (1970-től). Ugyancsak az OSZK által szerkesztett fontos általános bibliográfiák a lelőhelyjegyzékek (egyúttal gyarapodási jegyzékek). Az egyik a Külföldi Könyvek Országos Gyarapodási Jegyzéke, nagyobb szakterületi csoportokra tagolva, ezen belül ETO szerint sorolva havi füzetekben közölte a vonatkozó műveket és lelőhelyeiket. 1975-től már csak ötévenkénti gyűjtéssel tájékoztat a fontosabb irodalomról. Közülük a Külföldi Társadalomtudományi Kézikönyvek című érdekel elsősorban minket. A másik, a Kurrens Külföldi Folyóiratok a Magyar Könyvtárakban c. lelőhelyjegyzék, amely 2-3 évenként megjelenve betűrendbe sorolja a vonatkozó folyóiratokat lelőhelyek megjelölésével. A szakbibliográfia vonatkozhat az egész szakterületre vagy csak egy részére. Lehet teljes vagy válogatott, visszatekintő vagy kurrens. A minket érdeklők általában az MTA Történettudományi Intézetének gondozásában jelentek meg. Többnyire szakrendűek. Közülük az alábbiak említendők: Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. 1-3. k. Szerk. Kosáry Domokos. (Bp. 1955-58.), és újabb kiadása: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. 1. k. (Bp. 1970.) az 1825-ig terjedő időszaknak nemcsak irodalmát, hanem fontosabb levéltári forrásait is közli. A következő periódusra vonatkozik a Magyar történeti bibliográfia