Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)
Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek
apa adatai nélkül anyakönyvezett, de időközben az ezekkel az adatokkal kiegészült bejegyzések pótlására kiállított születési anyakönyvi másolatokat. Az anyakönyvek és az iratanyag őrzése jól zárható és tűzbiztos szekrényben történik. Az anyakönyvi bejegyzésekről anyakönyvi fajtánként névmutatót, ezenkívül többféle nyilvántartást vezetnek. Az anyakönyvi rendtartás az irattári anyagot két kategóriába osztja. Az iratok vagy az ún. anyakönyvi irattárba, vagy a vegyes irattárba kerülnek. Az anyakönyvek hármas sorozatában, évek és azokon belül a bejegyzések folyószámaival megegyezően helyezik az anyakönyvi irattárba azokat az iratokat, amelyek alapján az anyakönyvben alap- vagy utólagos bejegyzés történt. Az anyakönyvi kerület működésére, ügyvitelére vonatkozó, közigazgatási iktatószámú iratok a vegyes irattárba kerülnek. Az anyakönyvi irattárban levő iratok nem selejtezhetők és levéltári megőrzésre sem adhatók, - a vegyes irattár anyagának selejtezésére, illetve levéltári átadására a 8/1973. (TK 51.) MT TH sz. utasítás irattári tervének előírásai érvényesek. Előfordul, hogy a levéltárnak átadott (városi, községi) iratanyag rendezése során a fent leírt anyakönyvi irattárba tartozó, ún. anyakönyvi „alapiratok" kerülnek elő. Mivel ezekre anyakönyvi eljárás alkalmával még bármikor szükség lehet, vissza kell juttatni irattári elhelyezés céljából az anyakönyvi kerületnek. b) A levéltárak feladatai A levéltár feladata, hogy az anyakönyvi másodpéldányok biztonságos őrzéséről, szakszerű kezeléséről, hiteles voltának fenntartásáról gondoskodjék. A másodpéldány arra szolgál, hogy bejegyzéseiből pótolni lehessen az első példányt megsemmisülése, használhatatlanná válása esetén. A II. világháborúban a Fővárosi Közlevéltár raktáraiban - a már említett felekezeti anyakönyvi másodpéldányokkal együtt - a budapesti anyakönyvi kerületek 1944 előtti másodpéldányai teljesen megsemmisültek. A főváros anyakönyvi kerületei már 1947-ben elkezdték gyors pótlásukat, és néhány éven belül elkészítették és megküldték a levéltárnak a másodpéldányokat. Vidéken a levéltárakban az ott őrzött másodpéldányok általában megmaradtak, viszont az anyakönyvi kerületeknél érte sok veszteség az első példányokat. Ezek pótlását az 50-es évek első felében a levéltárak végezték el a másodpéldányok bejegyzései alapján. A munkálatok során kétszázhúszezernél több anyakönyvi bejegyzésről készült hiteles másolat, amelyet azóta az anyakönyvi kerületek első példányként használnak. Bár a másodpéldánynak - a helyesbítések szövegétől eltekintve - azonosnak kell lennie az első példánnyal, ennek elérése nehezen valósítható meg. Kisebb mértékben azért, mert a másodpéldány, bármilyen gonddal történjék is lemásolása - az átvizsgálás alaposságától is függően -, az elírásokból származó csekély különbözőséget tartalmaz az első példányról. Jóval nagyobb azonban az eltérés az utólagos bejegyzések tekintetében. A levéltár ugyanis feledékenység vagy az anyakönyvi kerületek
