Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

1952. évi 19. sz. tvr. és a végrehajtásról intézkedő 9/1952. BM sz. utasítás helyezte hatályon kívül. Jelenleg (1977-ben) a legmagasabb szintű érvényben levő jogszabály az 1963. évi 33. sz. tvr. „Az anyakönyvekről és a házasságkötési eljárásról". A végrehajtása tárgyában kiadott 38/1963. KE sz. kormányrendelet, a részletes szabályozást adó 6/1963. KE sz. utasítás (az ún. Anyakönyvi utasítás) és egyéb jogszabályok egységes szerkezetbe foglalt szövegét a Tanácsok Közlönye 1974. évi 37. számában tették közzé. Az állami anyakönyvi igazgatás szervezetének legkisebb egysége mindig az anyakönyvi kerület volt. Anyakönyvi kerületet képez jelenleg a községi (közös tanácsú községi), a városi, a fővárosi kerületi tanács végrehajtó bizottságának és a megyei város kerületi hivatalának működési területe. A szakigazgatási kirendeltségeken anyakönyvi kerületi kirendeltség szervezhető. Valamennyi felett az igazgatási osztályok látják el a tanácsi hierarchia szerint első és másodfokon a felügyeletet. A főfelügyeletet a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke gyakorolja. a) Az anyakönyvek vezetése Minden anyakönyvi kerületnél és kirendeltségnél mindhárom (születési, házassági, halotti) anyakönyvet vezetni kell. A házasságkötések ünnepélyesebbé tétele céljából a hivatalos helyiségen kívül külön házasságkötő helyiség létesíthető, ahol az ott illetékes anyakönyvvezető külön házassági anyakönyvet vezet. Külön hatáskörrel bír a budapesti V. anyakönyvi kerület, amely magyar állampolgárok külföldön történt és ott anyakönyvezett születésének, házasságkötésének és elhalálozásának hazai anyakönyvbe való bevezetését végzi. A monarchia követei, konzulai magyar állampolgárok külföldön történt születését és halálesetét az erre a célra szolgáló anyakönyvekbejegyezték be, és házasságkötésüknél anyakönyvvezetőként működtek közre. (Az anyakönyvek másodpéldányait a Magyar Országos Levéltár őrzi.) Az első világháború után ilyen felhatalmazást külképviseleteink sokáig nem kaptak. 1957 óta azonban néhány állammal kötött egyezmény alapján mód van rá, hogy az ezekben az országokban működő magyar külképviseleti hatóság előtt magyar állampolgárok házasságot köthessenek egymással. A külképviseletek ezekről a házasságkötésekről anyakönyvet vezetnek. (Másodpéldányaik őrzője az Új Magyar Központi Levéltár.) Az állami anyakönyvek 1895-től 1906 végéig jegyzőkönyvi mintájúik voltak. 1907-ben tértek át a jóval kevesebb írásbeli munkát és papíranyagot igénylő rovatos mintájú anyakönyvek használatára. Ez utóbbiak tartalma és külső formája 1953-ban megváltozott. Mind a jegyzőkönyvi, mind a rovatos mintájú anyakönyvek bejegyzései két részből állnak: alapbejegyzésekből és utólagos bejegyzésekből. Alapbejegyzés a születés, a házasságkötés és a haláleset anyakönyvezésére szükséges legfontosabb adatok ösz-