Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

rak között tárgyalt fondjegyzéktől, hogy nem ív formában, hanem kartoték formában készül, vagyis minden egyes fond adatai külön kartotéklapra kerülnek. Ez a körülmény lehetővé teszi a rendszer utólagos korrigálását, és a kartotéklapok többfajta rendszerezését is, aszerint, hogy hány példányban készülnek. Középszinten is készíthetők kartoték formájú levéltári segédletek, s ezek tematikus alapon is rendszerezhetők. Ilyenekre nézve azonban egyelőre csak kísérletek folynak. Darabszinten gyakori a levéltári segédletek kartoték formában való készítése, és a kartotéklapok vagy cédulák különböző szempontú rendszerezése. Középkori oklevelekhez pl. olyan cédulákat szoktak készíteni, amelyek legalább a következő adatokat tartalmazzák: az oklevél jelzete, kelte, kibocsátója és megpecsételésének módja. E több példányban készülő cédulák egyik sorozatát időrendbe szedik, ez a Mohács előtti oklevelek időrendi mutatója. Egy másik sorozatot az oklevélkibocsátók nevének betűrendjébe szednek, ez a Mohács előtti oklevelek kiadói mutatója. A kéziratos térképekről készülő lajstromok vagy regeszták is több példányban gépelhetők le s ily módon olyan térképkatalógust hozhatunk létre, amely különböző szempontok szerint rendszerezhető (területi, szerzői, időrendi, szakkatalógus). 3. Speciális (tematikai) segédletek A levéltáraknak feltáró munkájukban figyelembe kell venniük a velük szemben támasztott társadalmi igényt, elsősorban a történetkutatás fő irányait és a levél tárfenntartó kívánságait. Az a törekvés, hogy ezeket az igényeket kielégítsék, hozta létre napjainkban a levéltári tájékoztatás új eszközeiként az elsődlegesen tematikailag orientált speciális leltárakat és mutatókat. Az általános segédletek elsődlegesen a levéltári anyagra orientálódnak, és az abban rejlő legkülönbözőbb tárgyi vonatkozásokat igyekszenek feltárni, a speciális segédletek viszont egy meghatározott témából indulnak ki, és arról tájékoztatnak, hogy e témához hol található levéltári forrásanyag. Rendszerük szerint a speciális segédletek is kétfélék: leltárak vagy mutatók. A tematikai leltár egy maghatározott téma rendszerint több fondra, sőt több levéltári intézményre kiterjedő forrásanyagát tárja fel az anyag levéltári rendjének megfelelő rendben haladva (tehát levéltári intézmények, azokon belül fondok, fondokon belül azok levéltári tagolódása szerint). A tematikai leltár (éppúgy, mint az általános) különböző szinteken tárhatja fel a vonatkozó levéltári anyagot. „A Magyar Tanácsköztársaság történetének forrásai a magyar állami levéltárakban" c. kötet (Budapest, 1960.) analitikus módszerrel írja le azokat a fondokat és állagokat, amelyek a Tanácsköztársaság idején jöttek létre, és azokat a korábbi vagy későbbi polgári kori fondokat és állagokat, amelyekbe a Tanácsköztársaság szervei által létrehozott iratanyag irattári szempontból beleépült. Ez a kötet tehát az alapszintnél egy fokkal tagoltabb, műfaját tekintve tematikai ismertető leltár.