Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Negyedik rész - XV. A levéltári segédletek

A szintetikus módszer azt jelenti, hogy a raktári jegyzék az egyes raktári, illetőleg levéltári egységek adatait összefoglalóan, részletezés nélkül adja meg (pl. a tételek­nek csupán címeit közli, de nem elemzi azok tartalmát). A raktári jegyzéknek a tulajdonképpeni jegyzékszerű felsorolás élén tartalmaznia kell mindazokat az adatokat, amelyeket a fondjegyzék, továbbá az alapleltár a kér­déses fondra vagy állagra vonatkozóan tartalmaz. Amennyiben a fondról illetőleg állagról alapleltár nem készült, az ott megkívánt adatokat az áttekintő raktári jegy­zék készítésekor kell megállapítani és rögzíteni. A raktári jegyzék adatai tehát kétfé­lék : nagyobb egységekre vonatkozók (általános adatok) és a legkisebb raktári, illető­leg általános tárgyú levéltári egységekre vonatkozók (speciális adatok). A raktári jegyzék általános adatai: a fond (állag) törzsszáma, címe, évköre, terje­delme, általános ismertetése, nagyobb levéltári egységekre tagolódása (sorozatai stb.), raktári helye. Az általános adatok egy része (a törzsszám, cím, évkor, terjedelem, raktári hely) kivetítve, a raktári jegyzék „fejét" alkotja, az általános ismertetés a fej és a jegyzék közötti bevezető szövegbe kerül, a nagyobb levéltári egységek (sorozatok) címei pe­dig a jegyzék megfelelő részei elé, a jegyzéket tagoló rész-címekként. A bevezető szövegben szólni kell a fond (állag) anyagának keletkezéséről (a fond­képzőről, a fond vagy állag kialakításáról), a fond (állag) tárgyáról, rendszeréről, kutatásának módjáról, rendezettségéről, selejtezettségéről, esetleges jelentősebb hiá­nyairól, az anyag levéltárba kerülésének módjáról - egyszóval mindarról, amiről ko­rábban az alapleltárak szóltak. Különös jelentősége van a bevezetésnek tárgyilag nem tagolódó fondok esetében. Ilyeneknél, annak érdekében, hogy a raktári jegyzé­kek megközelítőleg egységes dokumentációs szintet érjenek el, vagyis az iratanyag tárgyát lehetőleg egyforma pontossággal határozzák meg, az iratanyagban meglévő, de a szerkezetben nem tükröződő tárgyköröket a bevezető szövegben kell megne­vezni. A raktári jegyzék speciális adatai: a raktári egység száma (rakszám), tárolási mód­ja, a tárgyi egység címe, kora; a raktári egységbe foglalt iratok levéltári jelzetei. A raktári szám vagy rakszám a raktári egységnek a fondon, illetőleg állagon belüli sorszáma. A raktári egységnek a fondon, illetőleg állagon belüli levéltári rendszerbe­li helyét jelzi. A raktári számot mindig arab számjeggyel jelöljük. A raktári egység tárolási módja lehet: doboz, csomó, téka, dosszié, tekercs, fém­vagy fátok, füzetek, kötet stb. A legkisebb általános tárgyú levéltári egység címe az áttekintő raktári jegyzék egyik legfontosabb adata. Tárgyi szempontból nem tagolódó (évrendezett, alap­szám- vagy iktatószámrendszerben kezelt) fondok, állagok vagy sorozatok esetében a legkisebb általános tárgyú levéltári egység maga a fond, állag vagy sorozat. Ezek címeit az egyszerű raktári jegyzék is közli, az ilyen anyag áttekintő raktári jegyzéke (a bevezető szövegtől eltekintve) nem tartalmaz többet az egyszerű raktári jegyzék­nél. Ha pl. valamely állag címe „Általános iratok", és ebben az iratok évek, éveken belül alapszámok, alapszámokon belül iktatószámok szerint vannak rendezve, a

Next

/
Thumbnails
Contents