Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Harmadik rész - VII. Irattani fogalmak

szabadságért összeszövetkezett Magyarországi Rendek vezére". - A mai hivatalos iratokban a küldő nevét és címét az ún. fejléc közli. Pátensekben a kibocsátó címét közvetlenül követi a promulgatio: „adjuk emlékezetül ezeknek rendjén jelentvén mindenkinek, kiket illet". Meghatározott szervhez vagy személyhez intézett iratoknál nagy súlyt helyeztek a címzett nevének és címének őt megillető megfogalmazására. Pl. „Ó Budai becsületes Bíráknak és Esküiteknek, úgy egész Kösségnek ezen levelem adassék Ó Budán". A megszólítás lehetett egyszerű üdvözlés, pl.: „Isten álgya meg Kienteket minden jókkal", legtöbbször azonban - különösen, ha a címzett magasabb rangú a küldőnél - a címzett társadalmi helyzetének megfelelő volt: pl. „Méltóságos Báró Fő Ispány Úr, Nagy kegyességű Uram!", vagy polgári személyek, községi elöljárók esetében „Bölcs és körültekintő, általunk tisztelt elöljárók!". A mai hivatalos iratokban a megszólítást általában mellőzik. Az ügyiratnak, éppúgy mint az oklevélnek, érdemi része az előzmények elbeszélése s az azt követő lényeg, a rendelkezés. Ezt követi rendeletek esetén a szankció, a rendelet megszegői számára kilátásba helyezett büntetés, majd a hitelesítési formula pl. így: „Mellynek nagyobb erejére adtuk ezen nagyobb titkos pecsétünkkel, mellyel mint magyar király élünk, megerősített, és minden időben teljes erejű oklevelünket. A keltezés uralkodói okleveleknél a kelet helyének és idejének közlésén túl az uralkodó trónra lépése óta eltelt évek számát is megadja. Pl. „Kelt austriai Bécs városunkban, az Úrnak ezerhatszázkilencvennegyedik évében, március hó 12-én, római uralkodásunk harminchatodik, magyar és egyéb uralkodásunk harminckilencedik, cseh uralkodásunknak pedig harmincnyolcadik évében" (I. Lipót). Hadjáratok idején a keltezés gyakran a táborhelyet jelöli meg: „Kelt Tass mezőváros alatti táborban 1710. július 16-án". Az aláíráshoz tartozott az azt bevezető udvariassági formula is, amelyben a társadalmi különbségek ismét kifejezést nyertek. A névaláírás után szívesen alkalmazták a „manu propria" (saját kezemmel) megerősítő szavakat, leggyakrabban rövidítve, pl. így: „m. p." Vállalatok jogérvényes iratán „cégszerű aláírást" kell alkalmazni. Erre csak azok jogosultak, akiknek hiteles aláírását a vállalat a törvényszéknél bemutatta. c) Genetikus irattan A genetikus módszert alkalmazó irattan az iratokat az ügyvitelben elfoglalt helyük szerint vizsgálja. Azt kíséri tehát figyelemmel, hogyan jönnek az iratok létre. Ilyen módon lesznek megmagyarázhatók az iratokon látható ügyviteli feljegyzések és válnak érthetővé az iratok mint az írásbeli ügyvitel termékei. A genetikus irattan körébe tartoznak olyan irattani fogalompárok, mint beadvány és kiadvány, fogalmazat és tisztázat, eredeti és másolat, hiteles irat és hamisítvány. Beadványnak azt az iratot nevezik, amely valamely szervhez, vagy személyhez érkezik, amelyet hozzá intéztek. Kiadványnak azt az iratot nevezik, amelyet valamely