Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Harmadik rész - VII. Irattani fogalmak

HARMADIK RÉSZ VII. Irattani fogalmak 1. írás és irat Az írás gondolati tartalmak rögzítése valamely e célból alkotott jelrendszer segítségével. Az írás hordozó anyaga - nagymértékben a technikai fejlődéstől is függően - az idők folyamán különböző volt és ma is különböző lehet: kezdetben az írást kőbe vésték vagy falra festették, agyagtáblákra vagy fára rótták, majd egyiptomi sásból készült papiruszra rajzolták, a középkorban borjú- vagy kecskebőrből készült pergamenre (hártyára), majd a papírgyártás meghonosodása után rongyból készült papírra írták. Ma főként növényi rostból készült papírra írunk. Ugyanúgy változott az idők folyamán az íróeszköz is: ez lehetett véső, ecset, toll, ceruza, kréta s napjainkban lehet valamely gép is (írógép, távírógép, telexgép, sokszorosító- vagy nyomdagép stb.). Az íróeszközzel általában festékanyagot (tintát, indigót, grafitot, nyomdafestéket) viszünk az írást hordozó anyagra. A legjelentősebb változáson azonban az írásjelek mentek át az idők folyamán, amelyek segítségével gondolatainkat rögzítjük. A legősibb írásfajta a képírás volt, amelynek jelei nem is szavakat, hanem fogalmakat fejeztek ki, e képi jelekből fejlődtek ki az idők folyamán azok az egyre elvontabbá váló írásjelek, amelyek később szavakat, szótagokat, majd beszédhangokat jelöltek. Ma is különböző írásjeleket használunk: betűket és számjeleket, Morse-jeleket, gyorsírói jeleket, lyukjeleket stb. Aszerint, hogy milyen íróeszközzel és milyen jelrendszer segítségével írunk, különböző írásfajtákat különböztetünk meg. Kézírásról beszélünk akkor, ha tollal, ceruzával, krétával írunk, viszont a gép közvetítésével történő írást a gépi eszköz nevével gépírásnak, távírásnak, telextávírásnak, sokszorosításnak, nyomtatásnak nevezzük. Aszerint, hogy milyen jelrendszert alkalmazunk, megkülönböztetünk betűírást, számjelírást, gyorsírást, Morse-jelírást, lyukjelírást, vakírást. A betűírás különböző ábécék alkalmazásával történhet. Magyarországon a legáltalánosabbak voltak a görög, a latin, a gót vagy fraktúr betűkből kifejlesztett német és a cirill betűk. A számjelírást általában titkosírásra használták. A titkosírást csak az tudja elolvasni, aki ismeri a „kulcsát", az alkalmazott jelek jelentését. Gyorsírói jelrendszer is többféle létezik. A gyorsírásnál általában a beszédrészeket jelölik gyorsírói jelekkel. A Morse-jelírást, amelynél a beszédhangokat rövid és hosszú jelekkel jelölik, a távírásnál használják. A lyukjelírásnál a betűket, számokat és írásjeleket (az információk ún. „alfanumerikus karaktereit"), lyukak kombinációjával jelölik. A telextávírás lyukjelírással történik. A vakírás speciális, domború, tapintással érzékelhető jelekkel történik.