Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

dák Szövetkezete, amelyben kimondottan a nagybirtokosok és nagygazdák tömörültek, és főként terményértékesítéssel foglalkoztak; a FUTURA, amely inkább részvénytársaság mint szövetkezet volt és terményfelvásárlással foglalkozott; a módosabb birtokosok hitelellátását szervező hitelszövetkezeteket összefogó Országos Központi Hitelszövetkezet, és még folytathatnánk a sort a kevésbé jelentős szövetkezeti szervezetekkel. A háborúval összefüggésben keletkezett nagy anyagi veszteséget a felsorolt tőkés szövetkezeti hálózatok és központok viszonylag gyorsan kiheverték, bekapcsolódtak az értékesítés és közellátás szervezetébe. Az állami készletgazdálkodás keretében is sok feladatot kaptak; a közellátási kormányzat nagyban támaszkodott a szövetkezeti központok és vidéki kirendeltségeik, illetve a tagszövetkezetek áruforgalmazó munkájára. így több kötött forgalmú cikk forgalmazását, hatósági engedélyek alapján, szövetkezetek végezték. Megjegyzendő, hogy a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek, illetve szövetkezeti központok már a háború alatt is bekapcsolódtak a hadigazdálkodás szervezetébe, s így e feladatokat a felszabadulás után is zökkenőmentesen láthatták el. Vezetésük is nagymértékben demokratizálódott. Új, valóban demokratikus szövetkezetek voltak a felosztott nagybirtok fel nem osztható berendezéseinek, épületeinek, gépeinek stb. hasznosítására, közös termelési tevékenységre az új gazdákból alakult földművesszövetkezetek, élükön a Földművesszövetkezetek Országos Központjával (FOK). A biztató kezdet után anyagi erő híján a szövetkezetek közös termelő tevékenysége zátonyra futott, s így értékesítéssel, felvásárlással igyekeztek foglalkozni, azaz a kereskedelemben akkor nyerhető viszonylag magas profitból igyekeztek részesülni. E téren azonban a jól szervezett, tőkeerős Hangyával, FUTURA-val nem vehették fel a versenyt. 1946-ban a kormányzat felülről átszervezte a szövetkezeti mozgalmat. Két új központ létesült: a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központja (FSZOK) mint fogyasztási szövetkezeti központ a munkáspártok vezetése alatt, és a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ (MSZK) a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, a FUTURA és a FOK beolvasztásából mint mezőgazdasági értékesítő szövetkezeti központ, a kisgazda- és a parasztpárt vezetésével. A cél a kisgazdapárt befolyása alatt álló Hangya megszüntetése volt, ami azonban nem sikerült. A Kereskedelem és Szövetkezetügyi Minisztérium, amely az állami törvényességi, szövetkezetpolitikai felügyelet gyakorolta a szövetkezetek fölött, hiába dolgozta ki a szövetkezeti törvényt (amely már évtizedek óta váratott magára a Horthy-rendszer közömbössége miatt, s melynek hiánya kaotikussá tette a szövetkezeti mozgalmat), és szorgalmazta benne az új központok munkájának beindítását, megerősítését. A Hangyát egyelőre nem lehetett felszámolni, a közellátás érdeke is a jól szervezett hálózat fenntartása mellett szólt, bár a munkáspártok politikai megfontolásból a Hangya felszámolását állandóan napirenden tartották. így végül is az MSZK jól működött, hiszen kiépült hálózatokat, nagy értékű központi létesítményeket örökölt, a FSZOK viszont csak tengődött, mivel a Hangya továbbra is működött.