Komjáthy Miklós: Levéltári ismeretek kézikönyve (Budapest, 1980)

Második rész - VI. Gazdaságirányítás és gazdasági szervek 1945 után

kellett a tulajdonába került üzemeket az egyes iparágakban. így történt ez az élelmiszeripar területén is s egyben megindult az iparág irányításának már nagyon aktuális átszervezése. Az egyes élelmiszeripari ágazatok - hasonlóan az egyéb ipari ágazatokhoz - egy-egy iparigazgatóság irányítása alá kerültek. Az iparigazgatóságok kezdetben az illetékes minisztérium irányítása alatt önálló hatóságként és egyben közvetlenül termelést irányító gazdálkodó szervként működtek. (Az FM felügyelete alatt működött: a Konzerv- és Baromfiipari Igazgatóság, Malomipari Igazgatóság, Tejipari Igazgatóság, Sör-, Maláta- és Édesipari Igazgatóság; a Pénzügyminisztérium alatt: a Cukoripari és Szeszipari Igazgatóság.) Nem sokkal később megszervezték az ipari központokat, a későbbi trösztök elődjeit (egy-egy iparágban esetenként többet is), amelyek átvették a termelés irányítását; ugyanakkor az ipari igazgatóságok a minisztériumok főosztályai lettek; munkájukban elvileg az iparág koncepcionális irányítása lett a döntő. Valójában azonban operatív módon, részletekbe menően avatkoztak be az adott ágazat üzemeinek irányításába is. Az FM irányítása alá tartozó élelmiszeripari ipari igazgatóságok még 1948-ban a Közellátási Hivatal közvetlen irányítása alá kerültek, illetve a Hivatal főosztályai alakultak át s így felettük az FM csak közvetett irányítási jogkört tartott meg. 1949-ben, a Közellátási Hivatal felszámolásakor a kormányzat ismét változtatott: az élelmiszeripari ágazatok egységesen az újonnan szervezett Könnyűipari Minisztérium irányítása alá jutottak. Párhuzamosan - mint láttuk - a mezőgazdasági áruforgalom, a közellátás irányítása a Belkereskedelmi Minisztérium feladata lett. Az egységet, integráns szemléletet igénylő mezőgazdaságirányítás tehát ismét széttagolttá vált. b) 1949 után A mezőgazdasági szakigazgatás fejlesztő-instruáló jellege 1949 után jelentősen megváltozott. A kollektivizálás nyomán gyorsan felszökött a termelőszövetkezetek száma és földterülete, az állami tulajdonban lévő földeken gazdálkodó állami gazdaságok területe is hatalmassá vált. Az állami mezőgazdasági gépmonopólium nyomán megszervezték az állami gépállomások hálózatát. Mindez az FM közvetlen gazdálkodó, termelést irányító feladatainak sokasodásához vezetett. A földművelésügy területén is jelentkezett a túlcentralizáltság. A közép- és alsófokú szakigazgatási szervek önállósága és felelőssége a minimum alá csökkent, ugyanakkor létszámuk megnövekedett. Magában az FM-ben igen bonyolult, a végletekig széttagolt, állandóan változó miniszteriális szervezetet alakítottak ki. A nagy létszámú funkcionális főosztályok (terv, beruházás, pénzügy stb.) mellett minden ágazat irányítására főigazgatóságokat hoztak létre, amelyek külön funkcionális részlegekkel is rendelkeztek. A főigazgatóságok, bár a minisztérium részlegei voltak, szervezetükben, funkciójukban nem sokban különböztek az ipari trösztöktől. Kialakításuk az egységes gazdaságirányítás jegyében történt.