Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

I. RÉSZ A LEVÉLTÁRI ÉRTÉKELÉS PROBLÉMÁJA AZ ELMÚLT 20-30 ÉV KÜL- ÉS BELFÖLDI SZAKIRODALMÁBAN 1. AZ ANGOLSZÁSZ SZAKIRODALOM "A maradandó értékű iratok kiválasztása a levéltáros első számú felelőssége. Minden egyéb levéltári tevékenység attól a képességtől függ, hogy ezt a kiválasztást bölcsen hajtsuk végre." Az Amerikai Levéltáros Egyesület 1986-ban kelt jelentésének

1 azóta számtalanszor idézett mondatai mára a nemzetközi levéltáros társadalom legszélesebb körei által elfogadott alapelvvé váltak. Azok az értékek és válogatási szempontok azonban, amelyek alapján a levéltáros meghatározhatja a maradandó értékű, tehát levéltári őrizetet igénylő iratok körét, folyamatos viták tárgyát képezik az angolszász levéltáros társadalomban szinte a 20. század derekától napjainkig. Ráadásul a 70-es évek végétől, de különösen a 80-as és 90-es években rohamosan átalakuló iratkezelés, új típusú iratok és iratkezelési rendszerek elterjedése egészen új kihívások és döntő szemléletváltoztatás szükségessége elé állította a klasszikus levéltári értékelési elveken és gyakorlaton felnőtt amerikai, kanadai vagy ausztrál levéltárosokat. Az iratok levéltári értékének meghatározásával kapcsolatos szakmai vitákban nem csak a 60-as vagy a 70-es években, de még a 90-es évek derekán is megkerülhetetlen viszonyítási pont, állandó hivatkozási alap Theodore R. Schellenberg munkássága, azon belül is A modern levéltár c. kötete, illetve az 1956 novemberében megjelent, A modem köziratok értékelése c. tanulmánya. A folyamatosan vitatott és bírált, ugyanakkor kimagaslóan legnagyobb hatású (különös tekintettel az amerikai levéltáros társadalomra) szerzőnek a modern levéltári iratértékeléssel kapcsolatos alapvető kategóriáit és definícióit próbálják meg alkalmazni vagy túlhaladni még a legújabb, az elektronikus iratok értékelési problémáit elemző tanulmányok is. Schellenberg a modern köziratok értékelése terén felállított koncepciójában lényegében két, egymással sok tekintetben ellentétes levéltári elméletet egyesített, és foglalt új szintézisbe. A tradicionális angol és német levéltári elmélet és az erre épülő gyakorlat már a 20. század első harmadától, sőt bizonyos kérdésekben már a 19. század végétől alapvetően különböző módon határozta meg a levéltáros és a levéltár szerepét az