Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

Bevezetés

BEVEZETÉS A levéltárosok legfontosabb, legfelelősségteljesebb feladata a különféle szerveknél keletkező, illetve keletkezett iratanyagok megvizsgálása abból a szempontból, hogy ezeknek mely részei érdemesek levéltári megőrzésre. E vizsgálat folyamata a levéltári értékelés, az eredménye pedig annak eldöntése, hogy melyik irat levéltári (maradandó) értékű, melyik nem. Utóbbiak selejtezhetők. Szakszerű selejtezés elképzelhetetlen értékelés nélkül! A XIX-XX. század fordulójától kezdve az állami feladatnövekedés következtében a hivatalok egyre nagyobb irattömegeket hoztak létre. Nyilvánvalóvá vált, hogy a keletkező iratok összességének megőrzésére megfelelő tárolókapacitás hiányában egyszerűen nincs lehetőség. (Hozzátesszük: ha lenne tárolókapacitás, akkor sem volna értelme valamennyi irat archiválásának.) Ez a gyakorlati igény hívta életre a levéltári értékelés elméleti-módszertani kérdéseivel foglalkozó diszciplínát, amelynek mindenkor fontos feladata volt az értékelési gyakorlat orientálása, segítése. Az idők folyamán számos értékeléstan és értékelési modell született, és születik napjainkban is. Olyan azonban, amelyet széleskörűen egységesen alkalmaztak volna, ill. alkalmaznának, kevés akadt és akad. A viták közben - kisebb-nagyobb intenzitással tovább folynak. A volt szocialista országok a levéltári értékelésben is forradalmi megoldást vezettek be: az iratok keletkezése előtti értékelést, amelyet lényegében a szervek feladat- és ügyköre, társadalmi "jelentősége", valamint a leendő iratok feltételezett információbősége alapján végeztek el, a döntést pedig irattári tervekben rögzítették. Ezeket aztán - legalábbis szándék szerint - mechanikusan alkalmazták. Hazánkban az 1969. évi 27. törvényerejű rendelet nyomán használták az irattári terveket. A rendszert lényegében az 1995. évi LXVI. törvény is fenntartotta. Az alábbiakból majd kiderül, hogy újabban a nyugati világban is helyet követel magának ez a módszer, éspedig nem csupán az elektronikus iratok megjelenése miatt. Napjainkban a magyar levéltárakban ugyanúgy, mint más országok levéltáraiban, erősödik az érdeklődés az értékelés (és a selejtezés) iránt. Segítendő a hazai továbbgondolkodást, az alábbiakban először is áttekintjük az elmúlt 20-30 év