Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

A 90-es években ennek a követelménynek a megvalósulását egyre inkább nem az elméleti kérdésfelvetések további cizellálásától, hanem egyrészt az értékelés levéltárak közötti összehangolásától, másrészt a gyakorlati értékelési modellek kidolgozásától várta a német levéltárosok többsége.

54 Az együttműködés keretébe végül bevonták a kommunális (városi, községi) levéltárakat is, amelyek egyébként régóta vádolták az állami levéltárakat azzal, hogy nem veszik kellően figyelembe a helyi szempontból fontos iratok megőrzését. Ebben a munkában jelentős részt vállalt Baden-Württemberg tartomány levéltári igazgatósága az ún. vertikális és horizontális levéltári értékelés projektjének elindításával. Egy 1996-ban megjelent beszámolóból

55 megtudjuk, hogy 1994-ben határozták el: a tartományi középszintű általános igazgatási szervekből (Regierungsprásidien) kiindulva az összes igazgatási területet szisztematikusan értékelik, és ennek folyamán ügyelnek a vertikális és horizontális vonatkozásokra (tartományi Belügyminisztérium, alsószintű igazgatás, szakintézmények). Az értékelés alapját a szervek feladatainak, funkcióinak felderítése és összevetése képezi. A cél az, hogy a levéltárak párhuzamos munkáját elkerüljék, és olyan archiválási modelleket dolgozzanak ki, amelyek az igazgatás egyes feladatterületeinek iratait együttesen az összes viszonylatban (alá-fölé rendelt és azonos szintű szervek) figyelembe veszik. Mégpedig azért, hogy kiszűrjék a párhuzamos és többszörös (itthoni fogalommal: tükröződő) levéltári anyagképzést, továbbá azért, hogy a levéltári iratokat arról a szintről vegyék át, ahol ezek a legnagyobb kifejező erővel rendelkeznek. Az egyes igazgatási területeket lépésről lépésre, kis (3-5 fős) munkacsoportokban dolgozzák fel. A beszámoló megjelenésekor már három munkacsoport dolgozott a vízgazdálkodás, az útépítészet és az általános igazgatás területén. Az első helyen említett csoport összetétele a következő volt: az állami levéltári igazgatóság egy, az állami levéltárak két, a kommunális levéltárak egy és az igazgatási ág egy képviselője. Udo Schdfer 1997-ben számolt be a vízgazdálkodási igazgatással foglalkozó munkacsoport tevékenységéről.

56 Leszögezte: azzal az eljárással, hogy az iratok maradandó értékét elsősorban az igazgatási szervek feladatainak és funkcióinak elemzésével derítik ki, Németországban új útra léptek a levéltári értékelésben. Míg a hagyományos módszer szerint a maradandó értéket a levéltári átadásra felajánlott iratokba való betekintéssel állapították meg, addig a vertikális és horizontális értékelés