Lakos János: A köziratok levéltári értékelésének kérdései (Budapest, 2002)

I. rész A levéltári értékelés problémája az elmúlt 20-30 év kül- és belföldi szakirodalmában

iratanyag ugyanis, amely feladatteljesítés közben, szervezett rendszerben keletkezik, a munkavégzés eszközeként használható. Elsőként a munka koordinációját, ellenőrzését szolgálja. De az elsődleges cél - mint eszköz - mellett megjelenik a másodlagos cél is: a tevékenység nyilvántartása, dokumentálása. Az elsődleges és másodlagos cél közti különbség megállapítása nem csupán arra szolgál, hogy egy iratanyag levéltári értékét eldöntse, hanem a hivatali tevékenység vizsgálatához is elengedhetetlen. A megállapítás negációra is vezethet: az az iratanyag, amelynek nincs primer célja, azaz nem feladatteljesítés közben keletkezett, ott a levéltári feltárás másodlagos célt sem találhat. Ilyenek pl. a gyűjtemények, amelyeket könyvtári vagy dokumentációs módszerekkel kell feltárni. A levéltári értékelés tehát nem forrásértékelés. A forrásértékelés következménye ugyanis soha nem lehet az információ megsemmisítése, hanem más kérdésfelvetések számára való megőrzése. A levéltári értékelés viszont eltávolítja a feleslegest, de megőrzi az információt. A levéltári értékelés megvizsgálja a kifejező erő és az információközvetítés lehetőségét, amelyet az akta összeállítása és a körülvevő összefüggések alapján rejt magában. A potenciális információtartalom és a kifejező erő képezi a megsemmisítésnek vagy az archiválásnak az alapját, tehát nem a tartalom, azaz a válasz, amelyet egy kérdésre egy irat tartalmaz. Az ilyen új típusú levéltári munkához elengedhetetlen a levéltártudomány, a történettudomány és az informatika képviselőinek együttműködése. Német Demokratikus Köztársasás Az NDK szakirodalmát, ha a marxista ideológia mázát lefejtjük, a gyakorlatra irányultság jellemezte. A keletnémet levéltárosok a párt- és állami utasítások által behatárolt mozgástérben módszertani segédeszközök egész sorát dolgozták ki, amelyeket érdemes bemutatni. 1965-ben kiadták az értékmeghatározás alapelveit (Grundsátze der Wertermittlung fur die Aufbewahrung und Kassation von Schriftgut der sozialistischen Epoche in der DDR), amely megvalósításához szovjet mintára mintalistákat (Musteriisten) állítottak össze. Ezek ágazatonként tartalmazták az iratképzők leírását, tipizálását, értékkategóriába sorolását és annak indoklását. Három értékkategóriát állapítottak meg. Az elsőbe sorolták az összes központi és helyi állami szervet, a