Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
3.) Helyes lenne ezzel kapcsolatban felvetni egy határrendi egyezmény megkötését és javasolni a már létező magyar-jugoszláv egyezmény mintájára. 156 2.) Fiatalkorú magyar menekültek Ez a kérdés az egyik legnehezebb kérdés. Különösképpen nehezíti a dolgot, hogy ebbe a kérdésbe nagyon nagy beleszólási joga van az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosának, Lindtnek, aki sokat megakadályozhat. Figyelembe kell venni, hogy ebben a kérdésben úgy nem lehet eredményeket elérni, ha előbb mindkét fél elvi megegyezésre törekszik. Csak úgy érhetünk el eredményt, ha megkeressük a kérdések bizonyos mérvű elintézésének gyakorlati útjait. Véget nem érő viták helyett éppen ezért a gyakorlati lehetőségek nagyobb súlyt fektetni. Az osztrák álláspont: Az osztrákok azt mondják, hogy 14 éves korig hajlandók minden fiatalkorút visszaadni, amennyiben hitelt érdemlően bebizonyítást nyer, hogy a szülők vissza akarják a gyermeket. A gyakorlatban azonban az a helyzet, hogy ez ideig egyetlen gyermeket sem adtak vissza, akár 14 éven aluli, akár 14 éven felüli, csak olyat, aki kitartott amellett, hogy hazatér. 14. évtől 18. évig az osztrákok álláspontja az, hogy csak azt a gyermeket engedik haza, aki önként haza akar térni. Itt nem kell szülői igazolás sem, mert ezek a gyermekek olyan elbírálás alá esnek, mint a felnőttek. Elveink fenntartása mellett az alábbiakra kellene törekednünk: 1. Adjanak vissza az osztrákok minden olyan 16 éven aluli gyermeket, akinek szülei azt hatóságilag hitelesített igazolásban kérik. Ha ezt nem sikerül elérni, akkor menjünk abba bele, hogy minden 14 éven aluli gyermeket adjanak vissza, akinek szülei a fenti módon vissza kérik gyermeküket. 2. Alakuljon egy fiatalkorúakat hazatelepítő repatriáló bizottság, amely bizottságban a magyar félnek legyen jogában minden gyermeket meggyőzni arról, hogy jobb otthon, mint itt. Ezt az itt kifejtett ellenséges propaganda ellensúlyozásaként lehetne beállítani. Azok a gyermekek, akik a bizottság előtt kijelentik, hogy haza akarnak térni, azonnal átadandók a magyar repatriáló bizottságnak, amely őket Bécsbe szállítja. Az osztrák hatóságok nyújtsanak segítséget a Bécsbe szállításnál. 3. Azt, hogy melyik gyermek milyen korú, 1956. november 5-i dátumból kiindulva kell megállapítani. Az osztrákok ezzel szemben felvethetik: a) Nincs elég bizonyíték, hogy a gyermekek szülei tényleg haza akarják-e gyermekeiket. b) Menekültügyi egyezményre stb. hivatkozhatnak. Mi ezzel szembeállíthatjuk a jugoszláv gyakorlatot, amikor is minden további nélkül visszaadnak 14 éven felüli gyermekeket is. c) Szembeállíthatják a mi követelésünkkel, hogy adjuk ki azokat a gyermekeket, akiknek szülei Ausztriában vannak, ők pedig otthon maradtak. Ha az osztrákok minden 18 éven aluli gyermeket feltétel nélkül visszaadnak nekünk, akkor szerintem meg lehetne vizsgálni, nem éri-e meg nekünk az, hogy kiadjuk ezeket a gyermekeket. Amennyiben ők csak a 14. évig adják vissza feltétel nélkül, úgy arra hivatkozzunk, hogy ezek a szülők nem sajnálták otthagyni sorsukra a gyermeket. A magyar törvények értelmében ilyenkor A magyar-jugoszláv határügyi egyezményt 1953 augusztusában írták alá.
