Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

Erre vonatkozóan ismertetem elgondolásaimat, amikből néhányat már meg is valósítottunk. 1. ) A követség továbbra is folytassa tárgyalásait az ÖVP vezetőivel, s igyekezzen elérni azt, hogy az osztrákok belemenjenek egy hivatalnoki, napirend nélküli konferencia megtartásába. Ebben az ügyben tárgyalni kell Grubhofer államtitkárral. Ha Raab betegsége nagyon hosszú ideig elhúzódik, akkor fel kellene vetni a javaslatot Figl külügyminiszternek. Amennyiben Raab kancellár rövidesen felgyógyul, akkor meg kell nála tennem az esedékes látogatásomat, s újra ezt a kérdést felvetni. 2. ) Ugyanakkor újra kell kezdeni az SPÖ-vel való kapcsolataink felépítését, illetve a régi kapcsolatok felelevenítését, fentről egész leig. Ebből a célból látogatást kell tennem Pittermann alkancellárnál. A látogatás témája az osztrák-magyar kapcsolatok kérdése lenne. Meg kellene őt kérdezni, mi a véleménye, hogyan képzelhető el a két ország közötti helyzet normalizálása? Meg kell teremteni a lehetőségét annak, hogy a későbbiek folyamán két vasat tarthassunk a tűzben. 3. ) Azonnal le kell állítanunk a határzárral kapcsolatos minden olyan munkát, amelyből arra lehetne következtetni, hogy mi hajlandók vagyunk minden osztrák áldozat nélkül komoly korrekciókat végrehajtani. Nem hivatalosan tudomásukra kell adni, hogy a határzár kérdésében nem megyünk tovább, mert osztrák részről nem tapasztalunk semmiféle jóindulatot a függőben lévő kérdések megoldására vonatkozóan. 4. ) Kampány indítása az Ausztriában visszatartott kiskorúak ügyében. Első lépés volt a jegyzék átadása, de fontosnak tartom, hogy a sajtó is megfelelően foglalkozzék ezzel az üggyel. Nem kell visszariadni a sajtóban a legélesebb hangtól sem. 5. ) A Szabó-ügyből néhány részletet bővebb színezésben nyilvánosságra kell hozni, ezenkívül helyes lenne az egész Szabó-ügyet Fehér Könyvben megjelentetni és dokumentumokkal illusztrálni.

143 6. ) A magyar sajtó foglalkozzék Ausztria semlegességével anélkül, hogy az októberi-novemberi ellenforradalmi eseményekre visszatérnénk vagy utalnánk. A legújabb, nem éppen semleges lépések tükrében kell támadni őket, s rámutatni, hogy Ausztria válaszút elé érkezett: vagy semleges marad, vagy letér a semlegesség útjáról. Szükségesnek tartom e célból egy komoly szerkesztőségi cikk megjelentetését a Népszabadságban, amely igen komoly elemzés alá veszi a legújabb osztrák lépéseket, de azért a végén azzal zárul, hogy mi barátságot akarunk Ausztriával, tettünk is néhány lépést ez irányban. Most Ausztrián a sor, hogy sokat hangoztatott jóakaratát bebizonyítsa. 7. ) Kb. 1-2 hónap múlva szükségesnek tartom egy magyar külügyminisztériumi nyilatkozat átadását az Osztrák Külügyi Hivatalban, amely nyilatkozat felsorolja az eddig tett magyar lépéseket, azonkívül azokat az égető problémákat, amik megoldásra várnak. Szabó Miklós a magyar állambiztonsági szervek ügynökeként, részben agent provokátorként, két éven áttevékenykedett a nyugati magyar emigráció különböző szervezeteiben. Magyarországra történt visszatérése után, 1957. október 3-án, sajtókonferencián azzal vádolta az emigráció szervezeteit és vezető személyiségeit, hogy az amerikai és a nyugat-európai hírszerzés ügynökeiként működnek. Lásd: Szabó Miklós: Csendes háború (Budapest, Kossuth k. 1985) Az MSZMP Politikai Bizottsága ülésén Kádár János elutasította azt a javaslatot, hogy Szabó információit szélesebb körben felhasználják. („Nem élesíthetjük a nemzetközi helyzetet egy hazatért disszidens nyilatkozata kedvéért.") MOL M-KS 288. f. 5/47. ő e. 25. lap.