Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
érdeklődéssel hallgatott. Tekintettel azonban arra, hogy osztrák részről nem voltak felkészülve egy ilyen jellegű vitára, akkor a két delegáció abban állapodott meg, hogy a későbbiek során vissza fognak térni erre a kérdésre. Miután a magyar fél szándékán kívül álló okokból az utóbbi hónapokban lényegesen megromlott a két ország közötti viszony, egy ilyen hosszúlejáratú kereskedelmi szerződés megkötése kedvező hatással lenne a két ország kereskedelmi kapcsolatainak fejlődésére és más kapcsolatok megjavítására. Kérem követ elvtársat, hangsúlyozza ki, hogy a kereskedelmi szerződéstől elsősorban a kereskedelmi volumen, a gazdasági kapcsolatok fejlődését várjuk, hiszen mindkét ország érdeke ez. A kölcsönös előnyökön a legnagyobb kedvezmény elvén alapuló (a szerződő felek biztosítják egymásnak azokat a jogokat és előnyöket, amelyeket egy harmadik országnak biztosítanak) kereskedelmi szerződés kivezetne abból a helyzetből, hogy Magyarország és Ausztria között a kereskedelmi forgalom évi értéke a legjobb esetben 20-25 millió dollárt tesz ki. (Export és import összérték 1956-ban mintegy 50 millió $.) Magyarországot mindig az a szándék vezérelte, hogy tovább növelje kereskedelmi kapcsolatait Ausztriával. Éppen ezért az 1956 szeptemberében tartott árucsere-forgalmi tárgyalásokon az együttes volumen mintegy 30%-os növelését javasolta az osztrák delegációnak. Sajnos Ausztria részéről abban az időben mindössze csak 10%-os növelés megvalósítását látták célszerűnek. A hosszúlejáratú kereskedelmi szerződés lehetővé tenné, elősegítené a kontingensek nagyságának rendszeres növelését, és kedvező alapot biztosítana a nehéz kontingens-viták kedvező megoldására. Úgy véljük, hogy a két ország közötti kereskedelmi tárgyalások 1957 szeptemberében megindulhatnának, ha az osztrák fél ezzel a javaslattal egyetért. 2.) Légi járatok újbóli megnyitása Budapest-Bécs között. Nagyon sajnálatos, hogy osztrák részről 1957. március 4-én délután, fél nappal a Malév-járat 5-ére tervezett újbóli megindítása előtt, visszavonták a berepülési engedélyt. 138 Sőt a Nagy Imre-kormány alatt kiadott 1957. évre szóló berepülési engedélyt is visszavonták. Nem érthetünk egyet azzal az indoklással, amit Peinsipp úr jegyzékében tudomásunkra hozott. 0 a II. kerületben végrehajtott rendőrségi razziákat diszkriminációnak, a követség ellen irányuló támadásnak bélyegezte és ezzel indokolta a MALÉV berepülési engedély visszavonását. Már azért sem érthetünk egyet ezzel az indokolással, mert erre az időre a II. kerületben végzett rendőrségi razziák tulajdonképpen befejeződtek, amit Peinsipp úr örömmel vett tudomásul pár nappal március 4-e — tehát a berepülési engedély visszavonása — előtt. Ugyanakkor a budapesti osztrák követség jegyzéke arra is utal, hogy mivel nem állt fenn kölcsönösség ezen a téren, jogos volt az osztrák lépés. Ez persze Ausztria belügye. Mi mindig tiszteletben tartottuk Ausztria belügyeit. De furcsállnunk kellett azt, hogy pár órával a megindulás előtt vonják vissza az engedélyt és így nehéz helyzetbe hozták a MALÉV-et. A légi járat leállítása (Lásd: MOL XIX-J-l-j Ausztria 4/h KüM 001505/1957 és 002457/2/1957 10. doboz) része volt annak az intézkedés sorozatnak, amellyel az osztrák kormány a január utolsó napjaitól felerősödött magyar vádaskodásokra és Ausztria ellenes lépésekre válaszolt. V.o. az általános helyzetre Népszabadság 1957. február 28. 2. A magyar kormány nyilatkozata... 1957. március 8. 1-2. A magyarosztrák jószomszédi kapcsolatok kiépítése... ill. Süddeutsche Zeitung 1957. február 28. Österreich protestiert erneut in Budapest, Neue Zürcher Zeitung 1957. március 2/3. Wien schaut besorgt nach Budapest.
