Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
Békevilágtanács irodáját azért utasították ki Bécsből, mert egyoldalú álláspontot foglalt el, indokolta a dolgot. Ami a kitüntetett katonát illeti, azt át fogják helyezni. Szó esett a tárgyalásokon a Szabad Európa működéséről is. Osztrák részről azt állították, hogy a Szabad Európa irodáit becsukták. A szovjet elvtársak, amikor Salzburgban jártak, tényleg meggyőződtek róla, hogy ott becsukták az irodát. Lehet azonban, hogy ezt csak néhány napra csinálták, arra az időre, amíg a szovjet küldöttség Ausztriában tartózkodik. Lapin elvtárs ezután arról beszélt, hogy szerinte a Mikojan-látogatásnak nagy jelentősége van a Szovjetunió politikájának szemszögéből nézve, amely mint ismeretes, a nemzetközi feszültség enyhítésére irányul. Szovjet részről semmiféle kötelező ígéretet nem tettek az osztrákoknak. 200 000 tonna olajnak más árukra való átcserélését sem ígérték meg, habár az osztrákok úgy tesznek, mintha erre határozott ígéretet kaptak volna. A kereskedelmi kapcsolatokat illetően is csak azt ígérték meg, hogy megbeszélik ezt a kérdést, de az általánosságokon túl itt sem mentek. Nem tettek kötelező ígéretet a volumen nagyságára sem, sem pedig a szénszállításokra vonatkozóan, amit osztrák részről szintén a beszélgetésbe bevontak. Arra a kérdésre, hogy miben látja Lapin elvtárs annak az okát, hogy az osztrákok annyira törekedtek ennek a látogatásnak a megszervezésére, a következőt válaszolta: 1. Szerinte az osztrák kormány túlértékelte a magyar eseményeket. Azt várták, illetőleg készpénznek vették, hogy Magyarországon nekik kedvező helyzet alakul ki. Más eredményeket vártak, a kívánságot, a vágyat, amit ezzel kapcsolatban tápláltak, valóságnak vették. Észre vették, hogy túllőttek a célon, s ezt a hibát valahogyan szerették volna korrigálni. 2. Raab ezzel a látogatással az amerikaiak felé be akarta bizonyítani, hogy milyen nagy lehetőségei vannak a Szovjetunió és általában Kelet felé. Ezzel enyhíteni akarta az amerikaiak magatartását, és főleg pénzt akar belőlük kipréselni. Raab teljesen tisztában van azzal, hogy a Mikojan-látogatás emeli az esélyeit Amerikával szemben is. Egyébként minderre azért van szüksége, mert az amerikaiak az utóbbi időben, azt gondolva, hogy most már eléggé magukhoz kötötték Ausztriát, egyre gorombábban követelőznek velük szemben. így pl. nagyon nyomják az osztrák kormányt a Wiener Memorandum 135 végrehajtása felé. Mindezeken kívül Raab reméli, hogy a Szovjetuniótól gazdasági engedményeket is kaphat. Szovjet részről nem véletlenül utaltak állandóan Finnország példájára. Osztrák részről nem tettek ellenvetést ez ellen analógia ellen, habár tudják, hogy a Szovjetunió és Finnország viszonya egy kicsit más, mert hiszen a Szovjetunió barátsági szerződést kötött Finnországgal. Tudják azonban azt is, hogy ez a szerződés gazdasági részt is tartalmaz, s ez a gazdasági vonatkozású rész Ausztria tetszését is megnyerte. Osztrák részről nagyon jól látják, hogy a Szovjetuniót nyomással a nyugati hatalmak és az Egyesült Államok sem tudják engedményekre kényszeríteni, s Raab már jó előre kedvező kilátásokat akart biztosítani a maga számára a Szovjetunió irányában. A Wiener Memorandum-nak nevezett okmányt, amely az angol/amerikai nagy olajvállalatok kisajátított ausztriai vagyonával kapcsolatos kártalanítási és restituciós követeléseket összegezte, 1955 tavaszán, az államszerződés aláírását megelőzően nyújtották át az osztrák kormánynak. Végrehajtása több éven át húzódott s csak 1959 decemberében született kormánydöntés róla. (V. ö. MOL XIX-J-l-j Ausztria 24/h KüM 001092/1960 51. doboz)
