Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

sem. Valószínűtlennek tartom, hogy pressziót alkalmaztak volna, különböző dolgok elismertetésére. Ilyenkor az emberek mindent összebeszélnek, olyant is, ami nem felel meg a valóságnak. Peinsipp követ feltartóztatását és állítólagos megmotozási kísérletet azonban tévedésnek tartom, ami összefügghet azzal, hogy az új karhatalom emberei nem ismernek minden szabályt. Ez persze csak az én feltételezésem. A bejelentett intézkedéseket természetesen bevezetheti az osztrák kormány, azonban én azt hiszem, ez az eset nem olyan nagy dolog, mint ezt a látszat mutatja. Mi a magunk részéről jó viszonyra törekszünk a szomszédos Ausztriával, azonban mindig lehetnek ilyen hasonló kis ügyek, amik súrlódást okoznak. Figl közbevágott, hogy a maguk részéről ezt nem tartják kis ügynek. Én el akartam bagatelizálni az egész dolgot, ő azonban ilyenkor mindig megjegyzést tett. Beszélgetés közben feltettem Figlnek a kérdést, amikor ő arról beszélt, hogy az osztrák kormány jó viszonyt akar Magyarországgal, hogy meg van-e ő arról győződve, hogy Ausztria budapesti követsége is ugyanezt akarja? Figl kitért ez elől a kérdés elöl. Ami a különböző segélykéréseket illeti, megjegyeztem, hogy mi természetesen szívesen fogadunk kölcsönöket a nyugati országoktól, így Ausztriától is. Ha azonban nem adnak nekünk ilyen kölcsönöket, mi ezek nélkül is megleszünk. Ami a gazdasági tárgyalásokat illeti; a megegyezés nemcsak Magyarország, hanem Ausztria érdeke is, neki is haszna van belőle. Figl közbevágott, s azt mondotta, hogy informálva vagyok-e arról, hogy mennyivel tartozunk most Ausztriának? Azt feleltem, hogy természetesen informálva vagyok, azonban a tartozás nem vész el, nem maradunk adósak, ki fogjuk fizetni azt. Figl megjegyezte, hogy ők tudják, hogy fizetési nehézségekkel küzdünk, a közbejött események miatt nem tudtunk szállítani, hogy letörlesztjük az adósságot. Ok ezt megértik, segítenek, de az ilyen esetek, amelyek a budapesti osztrák követség munkáját lehetetlenné teszik, zavarják a viszonyt. A tiltakozást — mondtam búcsúzóul — továbbítom kormányomnak, s alaposan ki fogjuk vizsgálni. Magam is tájékozódom az ügyben, s a kérdésre vissza fogok térni. Legyen meggyőződve a miniszter, hogy magyar részről a jó viszony kiépítését szorgalmazzuk, azonban azt hiszem, ilyen kis ügyek a jövőben is lesznek, amik nem szabad, hogy a viszonyt zavarják. A beszélgetés alatt Figl néha igyekezett erélyesnek lenni, néha kérlelésre fogta a dolgot, a végén pedig egész kedélyesen búcsúzott el. Egészen megütközött azon, amikor kijelentettem, ha adnak segélyt, elfogadjuk, ha nem — hát úgy is jó és amikor arról beszéltem, hogy a gazdasági tárgyalások sikeres befejezése Ausztria érdeke is, erre nem is tudott sokat mondani. A tiltakozással kapcsolatban az alábbi javaslatom van: 1. ) Rövidesen válaszoljunk rá és jelentsük be, hogy az ügyben a legalaposabb vizsgálatot folytattuk le. 2. ) Utasítsuk vissza a tiltakozásnak azt a részét, amely arról beszél, hogy lehetetlenné tesszük a követség munkáját. A magyar rendőrhatóságoknak jogukban áll magyar állampolgárokat, és szükség esetén osztrák állampolgárokat is, igazoltatni. Erélyesen visszautasítjuk azonban az olyan vádakat, miszerint a rendőrség presszionálni igyekezett ezeket az embereket különböző vallomások megtételére. Aki ilyent mond, az valótlant állít, s ilyen csak a népi demokrácia halálos ellenségei állíthatnak.