Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
A Die Presse cikkét még el akarom olvasni. Megjegyzem, hogy nem tulajdonítunk a vezércikknek nagy jelentőséget, és amióta a külföldi lapokban a vezércikkeket aláírják, úgy vélem, olyan jelentőséget kell tulajdonítanunk a cikknek, mint az aláírónak. Nagyon örülünk annak, hogy Miniszter Úr megemlítette, hogy az évszázados együttműködés hatásának hasznosítása a jövőben lehetségessé válik, magam is úgy vélem, hogy a történelmi múlt segítségünkre lehet. A német kérdéshez fűzött magyarázatnak nagy jelentőséget tulajdonítok, ugyanez a véleményem a Vatikánnal kötött egyezményre vonatkozóan is. Az Egyesült Államok viszonylatában a kapcsolatok tervezett javulását pozitíven értékelem. Az ENSZ problémával kapcsolatban nem vagyunk nagyon különböző állásponton, mert akkor nem lettünk volna elejétől kezdve azon országok társaságában, akik a halasztás mellett foglaltak állást. A délutáni ülésen vissza fogok térni azokra a témákra, amelyeket itt hallottam. Igen örülök, hogy Miniszter Úr Közép-Európa politikai jelentőségét értékeli és felismeri. Ezek olyan gondolatok, amelyekről szívesen vitatkozunk. Nem teljesen osztom véleményét az EWG-vel kapcsolatban. A kifejtettek természetesen mind csak a jövő zenéje. A NATO-nak nincs szerepe az EWG-ben. Dánia és Norvégia NATO-országok; az EWG-ben azonban nincs szerepük. Ma közelebb állunk a megegyezéshez az EWG tárgyalások terén, mint a NATO-államok. Az a véleményünk, hogy a semlegesség mellett lehetséges a társulás, nem vitatom, hogy újabb gazdasági problémákat fog felvetni a társulás. Bécsben ezeket a kérdéseket a legszélesebb rétegekben tovább vitatják a legnagyobb nyilvánosság mellett. Szeretném, ha az újabb megállapodások Bécsben már aláírásra kerülhetnének. A turizmusról. Igaz, az osztrákok csempésznek, de mit tegyünk, ha az erkölcsi magasság hiányában vannak. Nem akarunk a belügyekbe beavatkozni, de talán meg lehetne vizsgálni, hogyan sikerült megakadályozni a feketekereskedelmet Ausztriában, amely az ötvenes években erősen dívott. Abban a pillanatban, amikor az állam olyan sokat fizetett a dollárért, mint a feketepiac, vagy ennél csak 10-15%-kal kevesebbet, ezért az esetleges kis nyereségért az üzérek nem záratták be magukat, és hamarosan megszűnt a feketekereskedelem. Ilyen kis nyereség mellett nem lehetett személyeket találni, akik akár az eladásra, akár a vételre hajlandók lettek volna. Ez a rendszer lehetővé tette a beáramló valuta felmérését, ami viszont lehetővé tette a turistaforgalom lebonyolításához szükséges saját valutamennyiség kiszámítását. — Ez csak egy osztrák tapasztalat, és az osztrák helyzetnek a felmérése. Engedje meg Elnök Úr, hogy egy-két kérdésre délután visszatérjek. Péter J.: Köszönöm. A jegyzőkönyvet vezette Dornhoffer Marianna pénzügyminisztériumi előadó. Donhoffer Marianna s. k. MOL XIX-J-l-j Ausztria 4/b KüM 005015/25/1964 (7. doboz) — Géppel írt tisztázat.