Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
A magyar-osztrák kapcsolatok történetéhez 1956-1964
hogy valójában a magyar vezetők is a gyors megállapodásokban érdekeltek. A Politikai Bizottság 1963. december 21 -i majd 1964. június 16-i határozatai 72 a vagyonjogi tárgyalások befejezéséről azután végképp elhárították az utolsó akadályokat a magas szintű politikai találkozók, a további szakegyezmények egész sora és a bővülő gazdasági és nemzetközi együttműködési lehetőségek elől. 73 Fock Jenő a miniszterelnök első helyettesének 1964 júniusi ausztriai fogadtatása már ennek a jegyében zajlott le. Kedvezően befolyásolta a légkört a vízumkiadás megkönnyítéséről szóló július 28-i politikai döntés is. 74 A folyamat csúcspontját azonban kétség kívül a Bruno Kreisky vezette népes osztrák küldöttség október végi budapesti látogatása jelentette. A láthatóan oldott légkörű tárgyalások, a vezető politikusokkal történt találkozások, a két meghatározó egyezmény aláírása és a további elképzeléseket rögzítő szakértői megbeszélések, a külképviseletek nagykövetségi rangra emelése nyomán Kreisky joggal hangsúlyozta az osztrák külpolitika alapelveiről a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában, hogy „az osztrák-magyar kapcsolatok most új fázisba léptek. A napokban aláírt szerződések ennek az első látható bizonyítékai... Mi tehát egy új korszak kezdetén állunk, amely népeink számára nagy jelentőséggel bír". Ez azonban nem azt jelenti, idézte Kreisky Klaus kancellárt, „hogy ideológiailag fellazultunk vagy készek vagyunk lépésről-lépésre a lényegünkből valamit feláldozni a kommunista rendszerhez történő közeledésben, hanem ellenkezőleg elég erősnek érezzük magunkat eszmeileg és meg vagyunk győződve eszméink és társadalmi berendezkedésünk helyességéről". 75 A gondolatsor a lényeget tekintve kísértetiesen hasonlított ahhoz, amit Peinsipp követ szerint Sík Endre fogalmazott meg 1956 novemberének első napjaiban, amikor a magyar-osztrák kapcsolatokat jellemezte. „Olyanok vagyunk, mint az elvált házastársak, akik miután arra kényszerültek, hogy életük végéig továbbra is egymás mellett éljenek, nem feledhetik a múltat és nem vitatkozhatnak állandóan. Mégis nagyon gyakran vitatkoznak, azután inkább a szebb napokra emlékeznek, mintsem a rosszabbakra, s végül odajutnak, hogy az utolsó pillanatig ki kell jönniük egymással. Minél idősebbek lesznek, annál megértőbbekké és okosabbakká válnak... Ausztriában és Magyarországon vannak olyan vegyes házasságok, amelyekben sem az egyik, sem a másik fél nem hagyja magát a hitétől eltéríteni, és bölcsen senki sem kísérli meg a másikat megtéríteni. Ezek a házasságok harmonikusak, mivel mindenki egészen jól él a saját formája szerint. Ilyen helyzetben vannak országaink is." 76 ÖStA AdR BMfAA Pol. II. Ungarn 2. GZ 30.352-6/1963. Koller szerint Kádár megszólította őt és sajnálkozott amiatt, hogy a magyar-osztrák kapcsolatok nem fejlődnek. Ha ez így marad, mondta, akkor a magyar-amerikai kapcsolatok hamarosan jobbak lesznek. Kollernek arra a megjegyzésére, hogy a vagyonjogi rendezés nem az osztrákok hibájából húzódik. Kádár közölte: ez megoldható probléma. A Kreisky-Sulyok vitára lásd a 60. sz. iratot. MOL M-KS 288. f. 5/323. ö. e. és 5/336. ő. e. A KüM osztrák referatúrája 1964 márciusában 35 oldalas akciótervben tekintette át a kapcsolatok teljes skáláját. Lásd: MOL M-KS 288. f. 32/1964/39. ö. e. MOL M-KS 288. f. 5/339. ő. e. 3-4. és 76-78. old. és 5/340. ő. e.3., 21-23., 42-46. old. Idézi Erich Bielka: i.h. 220. old., aki azonban nem jelzi, hogy Kreisky Klaust idézte. Ezt Hans-Georg Heinrich írja említett tanulmányában annak bizonyítására, hogy a külügyminiszter mindkét kormánypárt álláspontját képviselte, i.h. 28. old. ÖStA AdR BKA/AA Pol.II. Ungarn 3 GZ 544.987-Pol./1958 (544.136)
