Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

követségünk csinált, amilyen mereven járt el, ez iskolapéldája annak, hogy hogyan nem szabad dolgokat csinálni. Akármilyen listájuk van, ilyen konkrét esetben ezt nem szabad csinálni. Másik része a dolognak, hogy Bécsben a követségnek jobban kell tudni, mint nekünk itt Budapesten, hogy ez a Maier azzal a bizonyos cikkével nekünk tett szolgálatot. Amikor ez a cikk Ausztriában megjelent, már sok osztrák járt Magyarországon, és annyi jót írtak rólunk, hogy Maier november 4. alkalmából írta meg a cikkét és nem sokkal utána Bognár Ausztriában járt és beszélt a Kancellári Hivatal sajtófőnökével. Ez az ember kijelentette: a cikk nem az osztrák sajtó általános hangja és nem az osztrák nép véleménye. Bognár megkérdezte tőle, megírhatja-e, azt felelte: igen. És nálunk ez megjelent a Népszabadságban. Az a benyomásom, sokan nincsenek tisztában azzal, ki ez a Maier. Zádor például pénteken még azt mondta, hogy egy nagyon komoly politikai figura, újságíró, és nem tudta, hogy ez az osztrák Szociáldemokrata Párt lapjánál sportrovatvezető. A következtetésekkel kapcsolatban egyetértek azzal, hogy ne hagyjuk szó nélkül eljárásukat se sport, se külügyi vonalon, és megfelelő lépésekkel hozzuk tudomásukra, hogy eljárásukat provokációnak tartjuk és visszautasítjuk. A további lépéseket azonban megfontolandónak tartanám. Talán ne most, az első mérgünkben döntsük el, hogy Péter elvtárs menjen vagy ne. Véleményem szerint menjen el. Másik, hogy legyen-e nyilatkozat. Véleményem szerint ilyen komoly nyilatkozat, hivatalos nyilatkozat ne legyen, és meg is mondanám, miért. Először is, sajnos nem itthon, hanem Ausztriában a mi pozíciónk nem jó — és még ha az MTI ki is adja a nyilatkozatot, akkor sem jó a mi pozíciónk ott, mert a döntő pillanatban visszavonultunk és megadtuk a vízumot. Ennél azonban még fontosabb, hogy ezt a Maiért ezzel a vízummegtagadással mi tettük nagy emberré. Ez tény és ezzel rossz pontot szereztünk magunknak. Ha mi az üggyel továbbra is komoly formában foglalkozunk, akkor Maier ázsiója tovább nő, a nagyobb haszon Maierra származna és ezekre a körökre, és ők folytathatnák ezt a — Kádár elvtárs úgy fejezte ki — triumfálást. Ennek megfelelően én két megoldást látok. Vagy hagyjuk megszáradni — talán ezzel másznánk ki legjobban ebből a dologból —, vagy ha foglalkozunk vele, az kifejezetten humoros, gúnyos formában történjék. Valami krokit kellene megjelentetni, amelyben azt írjuk viccesen, hogy ezután majd kikötik: hány SS-t és más hasonlót hozhatnak magukkal, s ez azért is jó, mert ebben az esetben mindig számíthatnak elutasításra és végül a vereséget is meg lehet magyarázni. De talán jobb volna, ha ezt se csinálnánk. Ami sport- és diplomáciai vonalon felmerült, azzal egyetértek, meg kell csinálni, de odáig nem kellene vinni az ügyet, hogy Péter elvtárs ne utazzon ki. FOCK JENŐ elvtárs: Amikor a PB-anyagokat megkaptam, úgy voltam vele, hogy nem értettem, miért kell ezt napirendre tűzni. De most látom, valóban igen fontos tárgyalni róla. Nem is elsősorban a konkrét ügy miatt, hanem azért, hogy a továbbiakban ilyen helyzetbe ne kerüljünk és főleg, hogy most ebből a dologból kiindulva nehogy helytelen irányba csússzunk. Ebben az ügyben a Külügy eljárása helytelen és merev volt, és nem is kellene mások felelősségét megállapítani. Ezt kell rendbe hozni és biztosítani, hogy a jövőben