Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

fogadták egyes esetekben a mandátumbizottság jelentését, de kifejtették, hogy nem értenek egyet a magyar mandátum függőben tartásával.) Kreisky közbeszólt, hogy ezt majd Haymerle beszélje meg velem egy alkalommal. Szóba került az osztrák Pen Club reakciós magatartása, az osztrák sajtó hangja, a (Die) Presse legutóbbi cikke, amelyekre a szokott érvekkel válaszoltak; hogy náluk a vélemény és a sajtó szabad, azt ők nem tudják befolyásolni. Az olvasóik nem azokat a lapokat olvassák, amelyek békülékenyen írnak, hanem az olyan lapokat, mint az Express, amely a legszélsőségesebben támadja a szocialista országokat. Ennek a lapnak a legmagasabb a példányszáma. Ez is mutatja a közvélemény hangját. Ők csak a Wiener Zeitung hivatalos részéért vállalják a felelősséget, másért nem. Szóba kerültek a határzárak is. Sík elvtárs megjegyezte, ha az ellenünk aknamunkát folytató magyar disszidenseket eltávolítanák az országból, ezzel a határ kérdése is sokkal enyhébb formában merülne fel. Kreisky élénken megjegyezte, hogy ők is meg akarnak szabadulni ezektől az elemektől. Ennek elsősorban nem anyagi oka van, mert ha kell, még kaphatnának erre a célra néhány milliót az amerikaiaktól, hanem komolyan meg akarják szüntetni azt, hogy Ausztria az ügynökök „Tummelplatz"-a

217 legyen. Ők ennek a régebbi elgondolásuknak a végrehajtásához komolyan hozzá akarnak fogni. Tekintettel arra, hogy már egy óra óta folyt a beszélgetés, Kreiskyre pedig várt egy követ, javasolta, hogy most fejezzük be a beszélgetést és folytassuk délután. Erre én megjegyeztem, hogy szeretném estére vacsorára meghívni. Erre kijelentette, hogy este már nem szabad, hanem 5 órakor jöjjünk vissza a külügybe és itt találkozzunk. Ekkor javasoltuk, hogy jöjjön el a követségre egy kávéra. Eleinte szabadkozott, hogy neki sok dolga van, bent kell maradnia a külügyben, de miután látta, hogy lehetetlen visszautasítani, elfogadta a délután 5 órára szóló meghívást. Utána felvetették a kommüniké kérdését. Kreisky és Fuchs azt javasolták, hogy jelenjen meg Sík elvtárs látogatásáról egy közlemény. Kreisky már kezdte fogalmazni a szöveget. Sík elvtárs kijelentette, hogy Ő nem tartja szükségesnek a kommüniké megjelenését és megmondja nyíltan azt is, hogy miért. Sík elvtárs utalt arra, hogy ő már másodszor van látogatóban Bécsben, előtte Horváth elvtárs járt itt és most Kreisky budapesti látogatása volna soron. Nem helyes az, hogy mindig csak a magyar külügyminiszter látogasson Bécsbe, ezért meghívja Kreiskyt Budapestre. Kreisky kijelentette, hogy ő nyíltan megmondja, nem tud elmenni Budapestre, mert akkor megtámadnák őt. Az igaz, hogy Sík és Horváth elvtársak már többször jártak Bécsben, de ez a geográfiai helyzetből adódik, hogy az út Bécsen keresztül vezet. Neki nincs alkalma arra, hogy Budapesten átutazzon. Végül abban állapodtak meg, hogy nyilvános kommüniké nejelenjen meg, viszont Kreisky megjegyezte, hogy ha valaki kérdezi, akkor nem titkolhatja el, hogy Sík elvtárs nála járt. Sebes I. s. k. követ MOL XIX-J-l-j Ausztria 5/a KüM 005954/1/1959 (13. doboz) — Géppel írt tisztázat. találkozóhelye