Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
menekültügyi egyezményt, csupán saját törvényeit tarthatja szem előtt, az osztrák fél viszont a genfi egyezmény alapján áll. Ezért a tárgyalásokon a két elvi felfogás között gyakorlati lehetőségek kihasználásáról lehetett szó. A megállapodás az osztrák fél korábbi magatartásához viszonyítva haladást jelent, mert az osztrák fél eddig nem adta vissza a 14 éven aluli gyermekeket, nem engedte meg vegyes bizottság működését, s a felvilágosító tevékenységet az érintett gyermekek között. Most mindezt lehetővé tette. Sőt, vállalta a hazatérési engedély gyors kiadását és a más országokból átutazó gyermekek zavartalan hazatérését is. Az osztrák fél ezeket a lehetőségeket csak az ún. „menekültnek nem nyilvánított" gyermekek között engedte meg, akiknek száma jelenleg 80. Száz további gyermek helyzetének vizsgálata folyamatban van. A megállapodás ezt nyíltan nem, csak körülírva tükrözi, mert a magyar fél nem mehetett bele a „menekült" és a „nem menekült" kategóriák rögzítésébe, mivel az lényegében a menekültügyi egyezmény elismerését jelentette volna. A tárgyalások során megállapodás történt a jövőben a határon illegálisan átkerülő gyermekek kölcsönös visszaadásáról is. A megállapodás az osztrák fél kívánságára titkos. Az osztrák fél ezt azzal a teljesen nyílt indoklással kérte, hogy „mi e kérdésben nem vagyunk önállóak, és sok szem figyel bennünket." Ezzel különösen az amerikaiakra és nyugatnémetekre céloztak. A tárgyalások az elvi nézeteltérések és az időnként éles viták ellenére jó hangulatban folytak s az osztrák tárgyaló partnerek — különösen a nem hivatalos tanácskozások során — eléggé nyíltan, őszintén nyilvánultak meg. Az osztrák kormányjóváhagyás nem történt meg, sőt a kormány a tárgyalások eredményét a jelenlegi keretekben nem akarja jóváhagyni, mert „azt túl kedvezőtlennek" tartja az osztrák fél számára. Mint ahogy a budapesti osztrák követség június 15-én kelt s július 2-án átadott emlékeztetőjében közli az osztrák fél nem egyezik be abba, hogy a tervezett vegyes bizottság tagjai jelen legyenek azoknál a beszélgetéseknél, amelyeket az Ausztriába utazó magyar szülők a kiskorúakkal folytatnak; az emlékeztető hallgat a névsorok átadásának lehetőségéről, úgyszintén a bécsi magyar követség felvilágosító tevékenységéről; nincsen szó a harmadik országból átutazó gyermekek biztonságáról. Az emlékeztető szerint — a megállapodással ellentétben — a vegyes bizottság magyar tagjai nem állíthatnak ki hazatérési igazolványokat. Okkal feltételezhető, hogy az imperialista hatalmak részéről — amikor a tárgyalásokról beszámoltak — erős nyomást gyakoroltak az osztrák kormányra. A magyar kormány az osztrák fél fenti emlékeztetőjében foglaltakat sem formailag, sem tartalmilag nem tekinti a tárgyalások osztrák részről történő jóváhagyásának, mivel nem tartalmazza a tanácskozások során történt megállapodást, hanem csupán azokat az osztrák fél számára kedvező momentumokat, amelyeket az osztrák kormány a két ország közötti viszony problematikus időszakában hangoztatott. A fenti tájékoztató rendkívül bizalmas jellegű s kizárólag csak a baráti országok megfelelő képviselői tájékoztatására szolgál. [aláírás nélkül] A menekültügyi egyezmény 1954. április 22-én lépett hatályba. V. ö. (Diplomáciai és nemzetközi jogi lexikon. Szerk. Hajdú Gyula Második, teljesen átdolgozott kiadás. Akadémiai kiadó, Budapest 1967. 563-564. old.)
