Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

Az osztrák vezető körök ez ideig a szabadkereskedelmi zóna délibábjával ringatták magukat álmodozásokba. Ezt mintegy mentőövnek tekintették. Amikor azonban ez elmaradt, más mentőöv után kezdtek nézi. Igen befolyásos körök ilyen mentőövnek tekintik a keleti piacot. Tudják azonban, hogy ahhoz, hogy a szocialista országokkal kereskedelmet folytassanak, meg kell javítani az ezekhez az országokhoz fűződő viszonyt is. A gazdasági tényezők nagy szerepét mutatja az osztrákok megváltozóban lévő magatartásában az is, hogy arra törekszenek, hogy először a gazdasági területeken érjenek el sikereket, ott történjen legelőször megegyezés. Ami bennünket illet, ezen a téren vannak lehetőségeink. Kereskedelmi forgalmunk Ausztriával a várakozáson felül jól alakult az 1958-as évben, s valószínűleg jó lesz 1959-ben is. Azt lehetne mondani, hogy szinte majdnem teljesen tőlünk függött, hogy nem lett ez a forgalom nagyobb. A gazdasági köröknek az eseményekre való befolyását mutatja az a változás is, ami a „Die Presse" című lap szerkesztésében végbemegy. Arról van szó, hogy a Die Presse, amely lapot főképp a tőkések és a hozzájuk közelálló körök olvassák, változtatni kíván éles szovjet és népi demokrácia ellenes, éles magyar és csehellenes beállítottságán. Ennek több apró jele van, ha ez még nem is észrevehető a lap hangján. Molden, a lap főszerkesztője vacsorán volt a szovjet nagykövetnél (azelőtt lehetetlen volt ilyet még csak elképzelni is), Pogányt, ezt a magyar származású sajtóvigécet elbocsátották, s állítólag azért, mert éles magyar és cseh ellenes beállítottságával nem alkalmas a megváltoztatott irányvonal vitelére, Oberleitner, a lap főmunkatársa, minden különösebb indok nélkül meglátogatta Fürjes elvtársat, sajtóattachénkat és meghívta őt egy ebédre. S végül az is, hogy az elbocsátott, nálunk és a cseheknél hitelét vesztett Pogány helyére a hozzánk jobb kapcsolatokkal rendelkező Bálványit akarják szerződtetni. 3.) Belpolitikai tényezők. Többször jelentettem már arról, hogy a Szocialista Párt megváltoztatja eddigi „tűszúrás"-politikáját és normálisabb kapcsolatokat akar a népi demokráciákkal is. Ez az új irányvonal bizonyos mértékben megmutatkozik a Szocialista Párt velünk kapcsolatos magatartásában is. Emlékezetes Kreisky — szerintem pozitív — szerepe a Figl-Sík találkozón, Pittermann vacsorameghívása és beszélgetéseink során tanúsított megnyilatkozásai. Ujabban kiderül, hogy a SPÖ hivatalos vezetése nem óhajtja nagyobb támogatásban részesíteni azokat a provokátorokat, akik a Fesztivál

197 megakadályozására vagy megzavarására készülnek (pl. Jonas nem támogatja őket, Helmer nyilatkozott, hogy a Fesztivál megtartását biztosítják.) Mandl, Bécs város kultúrtanácsnoka közbenjárt a sport bojkott megszüntetése érdekében. Igaz, e két utóbbinál szerepet játszik Bécs kérelme az olympia megrendezésére is, de mégis a Szocialista Párt hivatalos vezetésének vonalát tükrözik e lépések. Ha viszont a Szocialista Párt változtatott és változtat eddigi kicsinyes, ellenséges politikáján — mindegy, hogy mi van annak a hátterében — nem valószínű, hogy az ÖVP, amely eddig is többé-kevésbé híve volt a velünk való jobb kapcsolatok kiépítésének, ezt meg akarja akadályozni. Lehetséges, hogy a választási harc alatt fellobban majd még egyszer a szovjetellenes, de főképpen a népi demokrácia ellenes kampány, de valószínű, hogy az nem foglal el olyan központi helyet, mint amilyet pl. a 1956-os választásokon elfoglalt. Sőt előfordulhat az az érdekes helyzet is, hogy mindkét párt arra törekszik, hogy minél Világifjúsági Találkozó 1959. július 30-augusztus 4., Bécs