Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
kancellár még 1957 januárjában is egyik beszédében nyíltan követelte Magyarország státusának megváltoztatását, illetve egy Ausztriához hasonló semlegesség megvalósítását. Ennek a politikai törekvésnek megfelelően a minimálisra szorították le a gazdasági kapcsolatokat Magyarországgal, 1957. február 5-én az osztrák kormány határozatot hozott Magyarország kulturális bojkottálására, ugyanakkor Ausztria megengedte, hogy a területén tartózkodó nagyszámú magyar disszidens körében a Magyar Népköztársaság ellen szervezkedés és toborzás folyjék. (Nixon látogatása a határon. 185 ) Ausztria megszavazta az ENSZ magyarellenes határozatait. Ezeket az ellenséges osztrák megnyilvánulásokat magyar részről nem hagytuk válasz nélkül. 1957 tavaszán (február 21., március 8.) külügyi nyilatkozatokban lepleztük le Ausztria ténykedését, és visszautasítottuk az osztrák kormány beavatkozási kísérleteit Magyarország belügyeibe. Az osztrák kormányt meglepte az erélyes magyar külpolitika. Egyrészt engedélyezték a Hazatelepítési Bizottság beutazását, abbamaradtak a belügyeinkbe való beavatkozási kísérletek, másrészt — ezekkel párhuzamosan — újabb retorziós intézkedéseket is hoztak ellenünk. (MALÉV légi járat engedélyének visszavonása, disszidens fiatalkorúak hazatérésének akadályozása, gazdasági diszkriminációs rendszabályok stb. A hivatalos osztrák tényezők valóságos bojkott alá vették bécsi követségünket. Az osztrák sajtó túlnyomó része hónapokon keresztül minősíthetetlen hangnemben írt Magyarországról, a párt és a kormány vezetőiről.) A Szovjetunió és általában a szocialista országok 1957-ben elért nemzetközi sikerei, az erőviszonyok további eltolódása tudatosították az osztrák politikai élet számos vezetője előtt, hogy a közép-európai status quo megváltoztatására irányuló reményeik hiú ábrándnak bizonyultak. Mikojan elvtárs 1957 tavaszi bécsi látogatása, a gyors magyarországi konszolidáció stb., meggyőzték az osztrák politika vezetőit arról, hogy számításaikba hiba csúszott be. Mikojan elvtárs ausztriai látogatása változás kezdetét jelentette az osztrák külpolitikában Magyarország irányában. Az osztrák kormány — tekintettel Ausztriának a Szovjetunióval kapcsolatos érdekeire — kénytelen volt tudomásul venni, hogy meg kell javítania viszonyát Magyarországgal. (Raab kancellár a jelek szerint azóta is képviseli ezt az álláspontot, ugyanakkor az osztrák vezető politikusok körében nagyon eltérőek a vélemények a Magyarország felé irányuló külpolitikát illetően.) Mindenesetre a nemzetközi helyzet gyors és számunkra kedvező változásai, valamint a magyar lépések következtében a negatív osztrák magatartásba kezdtek pozitív megnyilatkozások is vegyülni (megállapodás a Duna Gőzhajózási Társaság nyugdíjasainak ügyében, az árucsere-forgalmi megállapodás meghosszabbítása, egyes fiatalkorúak hazaengedése stb.). 1957 júliusában — nyilvánvalóan központi sugalmazásra — nagy sajtókampány indult Ausztriában a magyar-osztrák határon létesített műszaki zár ellen. Célja az volt, hogy feszültséget okozzon, illetve hogy kikényszerítse a műszaki zár hátrább telepítését. 1957 második felében és 1958 tavaszán is több kérdéssel próbáltak újabb feszültséget teremteni. (Kifogást emeltek a Fehér Könyv IV. kötetének az osztrák követségre vonatkozó egyik idézete ellen; felfrissítették vádjaikat a magyar rendőrség ténykedése ellen; a Hámori és a Kertész-Teleki-Ügyből nagy kémtörténetet akartak csinálni; sorozatos támadásokat indítottak a bécsi MAHART-kirendeltség, a műszaki zár és a 1956. december 20-án Andau/Mosontarcsa térségében.
