Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

nem lenne jó, ha Bécsből mindig instrukciókra kellene várni. Ezzel szemben ugyanez a helyzet osztrák vonatkozásban a gyermek kérdéssel, amely a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, s éppen ezért helyes lenne, ha ezt a pontot Bécsben tárgyalnánk. Kifejtettem, hogy a mi részünkről tettünk egy ilyen javaslatot, de ezt osztrák részről nem fogadták el. Ezután Peinsipp arról beszélt, hogy amíg a tárgyalások létrejönnek, lassan nem lesz miről tárgyalni. A folyó folyik — mondotta —, s mindig kevesebb probléma marad. Azt válaszoltam, hogy elismerem, sokat javult az osztrák-magyar viszony egy esztendő óta — eltekintve az olyan zavaró momentumoktól, mint pl. a Kertész-ügy —, de még mindig nagyon sok a probléma, s a tárgyalásokkal ezeket a problémákat meg tudnánk oldani, sőt előkészületeket tehetnénk egy nagyobb előrelépésre. Ami a szeptemberre vonatkozó osztrák javaslatot illeti, erre mind mostanáig választ nem kaptam, de gondolom, hogy hamarosan kapok rá választ. Peinsipp ezután arról beszélt, hogy félő, hogy a nemzetközi helyzet a mostani események — Nagy Imre-ügy — miatt kiéleződik, s ez hatással lesz a budapesti állapotokra is. Esetleg újra elzárkózás tapasztalható majd a nyugati diplomatákkal szemben stb. Azt feleltem, hogy erről nincs szó, semmi különösebb nem lehet a viszonyokban, ha nem avatkoznak be kívülről a mi belső ügyeinkbe. Ha beavatkoznak, azt visszautasítjuk. A nemzetközi sajtó most nagy lármát csap Nagy Imre és társai körül, de egy szót nem szóltak a kapitalista újságok, amikor nemrégiben meggyilkolták a perzsa Tudeh-párt

181 vezetőjét. Erről még Nehru sem szólt semmit. Egy szavuk sincs ezeknek az uraknak arra vonatkozóan, hogy Algériában ezreket gyilkolnak halomra.

182 Peinsipp ezután arról beszélt, hogy nem szeretné, ha most megint „sok porcelánt összetörnénk", mint az az októberi események után történt. Ő már annak idején megmondotta Sebes elvtársnak, hogy nagyon sok porcelánt összetörünk, ki lesz majd az, aki ezt összeragasztja. Most a mi kettőnk feladata, hogy a porcelánt összeragasszuk. Ez azonban nem megy könnyen. Ő elismeri, osztrák részről is történtek hibák, de magyar részről is. Én azt válaszoltam, hogy hibák valószínűleg történtek mind a két részről, de a legnagyobb hiba az volt, hogy Ausztriából bemehettek emigránsok és fegyveresek, valamint fegyvereket csempészhettek be Magyarországra. Mi nem vádoltuk a kancellárt vagy a külügyminisztert, de bizonyos, hogy a határon nem volt minden rendben ebben az időben. Emlékszem, még 1956 decemberében is csak úgy nyüzsögtek az osztrák-magyar határ mentén a különféle „diákszervezetek". Ezután elmondottam neki azt az esetet, amit Beck elvtárs Pammernek is megemlített, hogy tudniillik Krechler, a Belügyminisztérium Sektionschef-je pl. maga ment le a határra és követelte a magyar határőröktől, hogy engedjék át az újságírók egy nagyobb csoportját vízum nélkül Magyarországra. Ő is tudhatja, hogy nagyon sok újságíró és más egyén ment be vízum nélkül. 1941-ben Iránban alakult marxista párt, amely 1949-töl kezdve illegalitásban működött. Utalás az algériai Nemzeti Felszabadító Hadsereg harcára a francia gyarmati uralom ellen.