Bakény István: Iratkezelés és irattározás (Budapest, 1959)
IV. A levéltárak
IV> A l evélt árak. Időszámításunk előtt több évszázaddal már arra törekedtek az emberek, hogy Írásban rögzítsék a közösségi, állami tevékenységükkel kapcsolatos intézkedéseiket, hogy ezáltal biztosítsák azok eredményeinek tartósságát és az utókor számára való átörökítését, Nyugat-Ázsia és Afrika ősi kulturállamaiban, Mezopotámiában, Egyiptomban, Izraelben találkoztunk a levéltárak őseivel, Assurbanipál agyagtábla gyűjteményével, Mózes kőtábláival, stb. A templomok szentélyeiben ós a rabszolgatartók palotáiban őrizték az első "levéltárakat", melyek ekkor meg nem mások, mint a tör-, vények, az uralkodók rendeleteinek és törvénykező Ítéleteinek gyűjteményei. Később A^ónben és Kómában is a szentélyek és templomok szolgáltak a levéltárak őrzőhelyei gyanánt. Rómában például Jupiter kapitoliumi templomában voltak elhelyezve a béke, vagy szövetség ttkmányai, Libertás templomában a törvények, a Nimfák templomában a cenzori jegyzékek, libitina templomában a halottak névjegyzéke, a kicstárban /Aerarium/ pedig az állami iratok. A római császároknak külön kétosztályos levoltára volt. Az egyik a mozgó levéltár, /scrinia viatoria/ melyet mindig magukkal vittek., a funkcionáriusok, a másik az állandó, vagy helyhez kötött' levéltár /scrinia statoria/ volt. A római császárok példáját követték a barbár fejedelmek, s később a középkor folyamán a német császárik. Ezek mellett egyes egyházaknak káptalanoknak és szerzetesrendeknek is voltak kisebb-nagyobb levéltárai /a Vatikán levéltára például az V. századig nyúlik vissza/ Minthogy ezej. voltak legkevésbbé kitéve a feldulásnak, őrizetükre magánjellegű iratokat is biztak. Egyes káptalanok és konventek a középkor folyamán több országban igy nálunk is, mint hiteleshelyek közjegyzői ügykörrel biz-''bak meg, okleveleket állitottak ki, melyeknek egy példmyát saját levéltár uktól elkülönítve Őriztek meg.
