Bakény István: Iratkezelés és irattározás (Budapest, 1959)

III. Az iratselejtezés

kát a szétválogatás után is - megfelelő jelzéssel ellátott palliumokke.1 /borító lap okkal/ elválasztva - ugyanúgy egy csomóba kötjük össze* £j33lgjtezés ellenőrzése* Ajánlatos, hogy a selejtezést végző, az iratcsomó átnézése, átválogatása után az iratcsomó fedőlemezére ráirjá a revét és a dátumot* jSzzel elkerülhetővé válik, hogy egyesek felelőtlen, rossz munkájáért a jó selejtezési munkát végző is viselje a felelősséget. A selejtezést ugyanis nemcsak lelkiismeretesen elvégezni, de ugyanilyen lelkiismeretesen ellenőrizni is kell. Az ellenőrzés két fMsban történők. Egyrészt a selejtezési felelős menetközben köteles naponta átnézni az aznap átselejtezett iratcsomókat, figyelmeztetni a rosszul eelejtezőkat. Ajánlatos, hogy a selejtezési felelős beszélje meg azzal a bizottsági taggal az észrevételeit, aki helytelen Ítéletet alkotott valamely irat érteke felől. Az ellenőrzés kétségkívül nagy elfoglaltságot ró a selejtezési felelősre, ez4£%&elyes a munkát a selejtezési bizottság egy-két legtapasztaltabb ta*j jávai együtt végzi. Űásrészt ugyancsak menetközben, majd a selejtezés befejezésekor &z illetékes Állami Levéltár megbízottja szuréproba-szerüen ellenőrzi a kiselejtezett iratokat, főleg történelmi, tudományos szempontokat figyelembeveve* Természetesen a .szerv selejtezési megbízottjának is figyelembe kell venni az ellenőrzés során a tudományos, történelmi szempontokat, éppenugy, mint a levéltári megbízott is szem előtt tartja minden esetben az ügyviteli érdekeket. Ha álcár a selejtezési felelős, akár pedig a levéltári megbízott -. valamely iratot azzal as észrevétellel vesz ki a selejtanyagból, hogy azt valamely szempontból tovább kell őrizni, azt minden esetben a megőrzés^ kerülő megfelelő iratcsoportba kell áthelyezni. A selejtezés tényének rögzítése. Abból a meggondolásból kiindulva, hogy az irat- .