Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

Cseh Jánostól veszik zálogba. 1484-ben Poltári Soós Péter Ledényen zálogosít „Mikulás" Miklós korponai polgárnak tíz jobbágy telket. (1478: Seilern lt. VII 296,1480: Eszt.kpt.o.lt. 40-5-5-, 1484: DL 45997.) Kostyáni család. A Pribeli családdal rokon Dopzok fia Lőrinc fia Péter családi osztály révén 1408-ban Prébely nyugati felét kapja. (Beniczky G. II-9, ZSO II 6279.) Kosztolányi család. 1437-ben Maróthy Panko Jeromos maróti birtokát Kosztolányi János fiának, Ferencnek zálogosítja el. (DL 95162.) Kóváry család. A Hontpázmán nemzetségből származik. Mint családnév 1257-ben fordul elő először, amikor Miklós ,,de Kuar" fiait Miklóst és Pázmánt említik. 1295-ben Miklós igényt tart Kóvárszeg birtokára, de a választott bíróság Szügyi Andrásnak ítéli. 1299-ben Kóváry Miklós fiai: László és Beke fogadják atyafiuknak Sebestyén fia Miklós jenői várnagyot, 1300-ban Miklós fiai közt osztja birtokait fel, ám 1302-ben Kóvár még az ő birtoka, s ekkor fiai megegyeznek, hogy atyjuk halála után megosztoznak birtokaikon. 1303-ban azután tényleg létrejön az osztály s Kóvárt Pázmán kapja, az ő leszármazói a Kóváryak. 1309-ben Pázmán fia László a Csalomiaiakkal együtt adja szelényi portioját nővérének, Palásthy István feleségének. Ezt az adományt 1326-ban megerősítik. 1328-ban Miklós és László mint „Kóvári nemesek" a nógrádi Szentlőrincet elcserélik Tamás erdélyi vajda Prébely ével. 1332-ben Miklóst és Lászlót királyi embernek jelölik, 1335-ben Miklós és László Pribeli Miklóssal viszálykodik s Drugeth nádor szigorú vizsgálatot rendel el. 1338-ban László mint királyi ember jár el Tamás erdélyi vajdának Belujába való iktatásánál, 1345-ben Cseri birtokjoga feletti vizsgálatnál pedig mint szomszédot említik, s a következő évben kijelölt királyi ember. 1350-ben László fia Hont tiltakozik Szelény elidegenítése miatt. 1358-ban Hont és testvére, Miklós Apáti felét testvérüknek, Literátus Istvánnak adják el. 1374-ben olvasunk először a Kóváry család nagy birtokszerzőjéről, a XIV—XV. század fordulóján jelentős szerepet játszó Pálról, Mátyás fiáról, aki ekkor a Palásthyak ellen emel vádat Szelény jogtalan elfoglalása miatt. 1379-ben Kereskényi István és Gyarmathy György perében Hont tesz esküt, ugyancsak ő tesz vallomást 1381-ben Terbegeczi István és Keszőy Miklós perében, majd 1382-ben Kelenyei Jánosnak kifizeti tartozását. 1383-ban Literátus Péter és a Csalomiaiak a Varbókyakat, Libercsey Jánost és Kónya bán fiait Szelény, Marót és Csalomia birtoklásától eltiltják, 1384-ben pedig Mátyás fiai: Pál és István tiltják el a Palásthyakat Szelény usurpálásától. 1386-ban Pál és Csalomiai Valkán Apátin egy portiot Literátus Istvánnak adnak zálogba. 1387-ben azonban Mátyás fia Istvánt visszahelyezik szelényi jogaiba. 1388-1391 közt Pál Csitáry Tamás képviselője, 1390-ben István nádor dönt Mátyás fia István és Palásthy György, Péter, Varbóky Benedekné, valamint Szécsy Gergely és László perében Szelény felett. A nádori ítélet alapján egy jobbágyhely kivételével a vitás birtokrészt Kóváry István kapja meg. 1392-ben Istvánt királyi embernek jelölik és Pállal együtt Szélenyhe iktatják. 1393-ban Pál, István és ifjabb Miklós Szelényt és Sirák egy részét biztosítják maguknak. 1394-ben Pál egyrészt Terjényi Péterrel és Palásthy Györggyel, másrészt Szemerédy János fia Péterrel kölcsönösen testvérekül fogadják egymást, s ezt 1397-ben megerősítik. 1394-ben Pált és Miklóst Paláston Miklós fia György birtokába iktatják. Egy másik oklevél szerint ez az