Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

Palásthy I 315, 2465/1508: DL 66005, 1470; uo., 1478: Jászói konv. I f. 2/28, Eszt.kpt.m.lt. 48-1-19, 1479: DL 65964, 1480: DL 65966, 1481: DL 69509, 1483: DL 59713, Gsztb. 47-16, 1484: uo. 48-29, 1486: uo. prot. A fol. 168, 1487: Sb. 1-29, 1491: Gsztb. 4-2, DL 19778, 19779, 1499: DL 711 más., Gsztb. Met. A 10, 1501: Erdődy cs. vépi lt. 70-3169, 1502: DL 59915, Eszt.kpt.o.lt. 48-3-10, 1503: DL 21188, 95854, 2505/1511: Kézirattár 585, 1507: Palásthy lt. 155, 156, 1508: DL 66005, 1514: DL 47066.) Szécsy család. Kóváry Istvánt 1387-ben Szelény birtokába akarván iktatni, az iktatásnak Szécsy György fia Domonkos ellentmondott. 1390-ben György fiait: Gergelyt és Lászlót perli Kóváry István s a pert István nádor előtt meg is nyeri. (1387: DL 69264, 1390: DL 37269.) Szedlaho család. Peszeki nemes Szedlaho György feleségét 1484-ben Mátyás király Orsány birtokában megerősítette. (1484/1699: Eszt.kpt.o.lt. 18-2-13.) Székely család. 1507-ben Györgyöt, 1509-ben Andrást említik déméndi birtokosnak. (1507: DL 46787, 1509: 68153.) Szelényi család. 1268-ban Mihály „de Scelen" birtoka felét elidegeníti, de az ellen Csalomiai Paznan tiltakozott. 1270-ben V. István a köztük fennforgó perben úgy ítél, hogy IV. Béla adományozása következtében Mihály — akit Horváthynak hívnak — és veje Vyllyam Szelény birtokosa. VyIlyamt 1292-ben is említik, mint aki Tesmagot a Herencsényi családnak elidegenítette. 1339-ben Vyllyam fia András, — habár Szelény egy része a Csalomiai és Kóváry család birtoka —, birtokrészét még életében, minthogy örökösei nem voltak, I. Károly király Celen fia Elek fia Jánosnak adományozza, János azonban saját servienseinek, Péter fiainak: Dénesnek és Pálnak adja. András 1342-ben szolgabíró. 1345-ben Cseri birtokjogával kapcsolatban András és Dénes tesz vallomást. 1361-ben Dénest említik, aki 1363-ban átíratja I. Károly király 1339. évi adománylevelét. 1379-ben Libercsey Demeter fia János, valamint Szelényi Miklós fia György és János fia Péter osztoznak Szelény birtokán. Utóbbiaké ötkilenced része, őket azonban a Kóváryak 1383-ban eltiltják Szelény birtoklásától. 1379-ben, 1380-ban és 1381-ben egyébként Szelényi Pált, 1385-ben Pált, Lászlót és Lőrincet, 1390-ben Dénes fiait: Pált és Lászlót, 1393-ban Dénes fiait: Pált, Lászlót és Imrét, 1396-ban Pált és Imrét, 1402-ben Imrét, 1403-ban, 1405-ben és 1407-ben Imrét és Pált jelölik királyi embernek. Pál felesége—1408. és 1410. évi adatok szerint — Nényei Luka Miklós leánya, Katalin volt. 1422ben Jakab fia Tamást említik, 1426-ban pedig Imrét és Istvánt. 1427-ben, 1433-ban és 1438-ban Istvánt jelölik királyi embernek. 1438-ban István azt a birtokrészt, amelyet Dénes fia Imre László leányának, Dorottyának elzálogosított, Dorottya fiától, Haraszthy Mihály fia, Istvántól visszaváltja s ezenfelül Dorottya jegy és nászajándéka tekintetében Haraszthy Istvánt kielégíti. 1439-ben Istvánt és Ferencet jelölik királyi embernek. 1445-ben István fiai: Tamás, Dénes és András ellen Kóváry Pál özvegye és fia emelnek panaszt. 1453-ban Tamást, Pált és Dénest említik. 1454—1455-ben Tamás alispán. 1454-ben Dénest és Andrást, 1459-ben Tamást, 1463-ban Dénest, 1465ben Tamást, 1466-ban Lőrincet, 1477-ben Tamást, 1478-ban Andrást és Tamást említik. 1469-ben András szolgabíró. 1479-ben, illetőleg 1480-ban a Balassák és Thomboltok perében András ós Tamás a Balassák tanúiként szere-