Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Bevezetés

Palást, Pereszlény, Szebelléb, Szobok és Túr) tizedelési jogát átengedte az esztergomi káptalannak.

191 A honti főesperességről egyébként 1232-ből is van adatunk.

192 István király a II. törvénykönyv első fejezetében előírta, hogy minden tíz falu építsen templomot, s e rendelkezés eredményeképpen nyilvánvalóan megyénkben is épültek templomok, amelyek létezéséről azonban csak a tatárpusztítást követő időből vannak adataink. Így tudjuk, hogy Csalomián 1244ben,

193 Podluzsánon 1256-ban, Szentantalon és Illián 1266-ban, Egegen 1270ben, Füzesgyarmaton, Inamon, Leszenyén és Szúdon 1291-ben, Kissallón 1293ban, Kemencén és Nényén 1298-ban, Paláston 1299-ben, Gyerken és Sipéken 1300-ban állott templom. A XIV. század első harmadában Baka (1310), Nádas (1318), össöd (1321), Nagymaros (1324) és Németi (1331) plébániáját említik okleveleink. Az 1332 — 1337 között hazánkban járt pápai tizedszedők feljegyzései azonban számos olyan egyházról tesznek említést, amelyekről más okleveles adataink vagy egyáltalában nincsenek, vagy csak a későbbi időből. A tizedjegyzék adatait azonosítani azonban - minthogy az idegen ajkú tizedszedők a helyneveket elferdített alakban jegyezték fel, nem egy esetben csak a templom védőszentjét említik meg — rendkívül nehéz. Az azonosítással egyébként már a múlt században megpróbálkozott Ortvay Tivadar, amikor Magyarország egyházi földrajzát összeállította.

194 Megyénkre vonatkozólag három évtizeddel ezelőtt a Vatikáni levéltárban levő tized jegyzékeknek az Országos Levéltárban őrzött fényképmásolatai alapján

195 közreadtuk a megye egy házashelyeinek jegyzékét.

196 Eljárásunkban a templomok védőszentjét vettük alapul, mivel az ez irányú kutatások bebizonyították, hogy a patrocinium időtállóbb, mint maga a templom, s az elpusztult templom helyén felépült új templom védőszentje ugyanaz, mint a régié.

197 Ortvay annak idején nagy forrásértéket tulajdonított a Pázmány Péter által 1629-ben az esztergomi egyházmegye templomos helyeiről készült jegyzéknek.

198 Igaz ugyan, hogy ez a jegyzék Mohács után csupán egy évszázaddal készült később, ám a közbeeső idő nem kedvezett nemcsak a templomok építésének, de a fennmaradásuknak sem. Ezenfelül Pázmány idejében az ellenreformáció már megindult, ami kifejezésre juthatott a katolikus templommal bíró községek számának növekedésében, másrészt azonban Pázmány jegyzékében, miként - mint a kutatásokból kiderült — a pápai tizedszedők, a honti főesperesség Liptó és Hont megyében fekvő községeit nem választották el eléggé élesen egymástól.

190 191 Eszt.kpt.o.lt. 67-1-1, Knauz I 107, Fejér II 140. 192 Pannonhalmi rendtörtónet I. köt., Bp. 1902. 712. — Mályusz Elemér: A „csuti főesperesség". Levéltári Közlemények XL. (1969) évf. 271. 193 A levéltári jelzeteket itt nem adjuk. L. Adattárunkban az egyes községekre vonatkozó adatsorokban. 194 Magyarország egyházi földrajza a XIV. század elején a pápai tized jegyzékek alapján feltüntetve. I—II. köt. Bp. 1891 — 1892. 195 OL. U szekció 69. 196 Hont megye középkori egy házashelyei. Regnum 1942/1943. évf. Szekfű Gyula Emlékkönyv. 9. kk. (Számos megállapításomat az újonnan feltárt adatok módosították.) 197 Schwartz Elemér: A patrocinium a helynóvfejtós és a településtörténet szolgálatában. Századok, 1933. évf. 183. kk. — Fekete Nagy Antal: Településtörténet ós egyháztörténet. Századok 1937. évf. 417. 198 Péterffy, Carolus: Sacra concilia ecclesiae romano-catholicae in regno Hungáriáé celebrata. Posonii 1741 — 1742. II. köt. 270. kk. 199 Ortvay, i. m. I. 31.