Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

zsebet asszony és veje, Simon (László fiainak: Lászlónak és Bricciusnak nevében is) Bátornénye és Terbegec birtokát illetőleg pereskednek. Ennek eredményeképpen Pándy Péter és Kenderesi Balázs biztosítják e községek birtoklását, viszont megkapják a Kóváryaktól Kenderest és Litvarcot. 1462ben Ebeczky Benedek leánya, Varbóky Miklós özvegye elismeri, hogy László Alsószelény birtokából kielégítette. 1465-ben azonban László fia, Briccius Alsószelényt Simonnak, nővére férjének zálogosította el. 1466-ban Lászlót és fiát Kóvárszeg birtokába iktatják, s említik Symonkot, László „sponsus"-át. 1468-ban a Horváthyak és László, Briccius és Simon közt per folyt. Simon s felesége, Anna tiltakoznak, hogy apja és testvére, Briccius Kó várszeget elidegenítsék, Briccius pedig azért tiltakozik, hogy Varbóky Györgyöt Alsószelénybe iktassák. 1471-ben László, Simon és Briccius együtt emelnek panaszt a Csalomiai Vitfyek ellen Kóvár megrohanása miatt. 1472ben Briccius leánya, azután Simon fiai: Pál és László átíratják azt az 1418. évi oklevelet, amelyben Pál jószágait: Terbegecet, Apátit és Szemerédet gyermekeire hagyományozta, s ha ezek leszármazói kihalnának, testvére, ístván leszármazóira. Ebben az időben ugyanis Pál fiúutódai kihaltak s csupán két leány maradt: Erzsébet s Anna, Simon felesége, akitől származott a család II. Pálnak nevezhető nagy alakja, aki a XV—XVI. század fordulóján tölt be jelentős szerepet. 1474-ben Simonyi György és a Horváthyak emelnek panaszt Kóváry László és Simon ellen a Kereskényen elkövetett hatalmaskodás miatt. László 1474-ben egyességet köt Kenderesi Balázzsal, hogy Bereck leányát, Erzsébetet Balázs fia nőül veszi s övé lesz Apáti, Bátorfalva, Szelény, Terbegec, Kóvár, Kereskény, Százd és Szemeréd fele. Ebben az évben kölcsönös megegyezéssel a Csalomiaiakkal folytatott pert is megszüntetik. 1476ban Simon fia László tiltakozik, hogy Kóvárszeget Vidfy János és fia elfoglalják. 1477-ben Simon a sági prépostság egegi jobbágyai ellen emel vádat Szemerédhez tartozó Várföld elfoglalása miatt, ellene pedig Királyfiay György emel panaszt. 1479-ben a Kóváryak törtek Egegre, valamint magára Ságra is, de 1480-ban Várföldét teljes egészében átengedik a prépostságnak. Ekkor László és testvére, Pál tiltakozik, hogy Kenderesi Balázs az őket illető portiokat Kóváron, Terbegecen, Bátorfalun, Apátin, Szemeréden, Kiskereskényen, valamint Százdon elzálogosította, miután ezekre Zsigmond királytól a maga számára adománylevelet szerzett. 1483-ban azután Balázs és a Kóváryak úgy egyeznek meg, hogy a szóban forgó portiokon osztályos atyafiak lesznek. 1484ban Pál és László Alsószelényen levő szőlőjében dolgozó alsószelényi, siráki és kőkeszi-i jobbágyait Perseházai Simon és János, Királyfiay Ferenc, Palojthay Dénes és András, Ináncsy Mihály megtámadták. 1487-ben László tiltakozik Varbóky Istvánnak Alsószelénybe történt iktatásakor. 1493-ban László és Pál Várday Lászlóval, illetőleg ennek peszeki jobbágyával pereskednek, ő ellenük pedig hatalmaskodás címén emelnek vádat. 1494-ben a sági prépostság emel panaszt László és Pál ellen hatalmaskodás miatt, ők viszont Mohorai Vidfy Ambrussal pereskednek, részben a ribai malom áthelyezése, részben Kóvárszeg elfoglalása miatt. E per a következő évben is folyik. Pált és Osgyani Bakos Györgyöt ez évben Podhorcsan és Alsógyügy birtokába iktatják. 1496ban Kiscsalomiai Gáspár ad el egy malomhelyet Lászlónak [és Pálnak, hasonlóképpen a Tarcsányiaktól Felsőtarcsány praediumot, azonfelül Felsőszemeréden 6 jobbágy telket szereznek. Vidfy Ambrussal ez évben is pereskednek a nagy csalomiai—kóvári határ megsértése miatt. 1497-ben László fiai: Ferenc és János tiltakoznak, hogy Vidfy Ambrus és Farnosi Sebestyén és László