Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

Kanizsai Miklós. Kanizsai János fia Miklós 1387-ben Csali, Prencsfalva és Zsibritó birtokát kapja, de a következő évben azokat csereképpen átengedi Szécsényi Franknak és Simonnak. (1387: DL 7307, ZSO I 207, 1388: DL 7428, ZSO I 697.) Kasza család. János fia Kakasnak nevezett László és fiai: Miklós plébános, azután János, Gyula és Loránd 1394-ben Pásztói Jánostól Sáros megyei birtokokért csereképp megszerzik Pusztalitvát. 1415-ben Zsigmond király László fiainak, Gyulának és Lórándnak újonnan adományozza Szentantalt, Méznevelőt és Varbókot, Litva vár más tartozékaival, azzal, hogy a szebellébi lakosoktól Egegen és Szentantalon ne szedjenek vámot. Ám ezt a tilalmat igen gyakran megszegték. így 1422-ben Gyula szentantali vámszedője ellen emelnek panaszt, 1425-ben pedig Gyulát és fiait: Pétert, Jánost, Györgyöt és Detrét, valamint László fia Lórándot perli az esztergomi káptalan hasonló túlkapás miatt. 1430-ban Apovát Gyula fiainak: Jánosnak és Györgynek birtokaként említik. 1439-ben György méznevelői jobbágyai hatalmaskodnak. 1445-ben Györgyöt és testvérét, Detrét hatalmaskodással vádolják. 1447ben az országnagyok oklevelében Hont megye képviselői közt említik Györgyöt, aki jogtalanul foglalja el Kereskényt, Krakót és Varsányt. 1464-ben György és Detre újra hatalmaskodnak. 1493-ban Detre fia Ferenc Csábrágot kapja II. Ulászlótól. 1496-ban a Pásztóiak tiltakoznak, hogy Ferenc és Bálint Pusztalitvát, a hozzá tartozó Csábrág, Derfel, Kormosó, Stalló, Stefoltó, Szentantal, Szentegyed, Váralya, Varbók birtokával Szelcei Horváth Péternek elidegenítsék. 1501-ben Szentantal Kasza Ferenc, aki Litvai Horváth Péter Erzsébet nevű leányának férje, és Füssy János birtoka. Egyébként Ferencnek a litvai várnagy kinevezésére vonatkozó jogát ez évben elismerik. A Kaszaiak az 1496. évi prohibitot megismétlik 1504-ben. 1505-ben Gordvai Fancsy Orbán és Litvai Horváth Péter tiltakoznak, hogy Kasza Ferenc az Erdődyeknek el akarja idegeníteni Csábrágot. (1394: DL 7968, 96678, 1415: Eszt.kpt.m.lt. 15-4-6, DL 89750, 89766, Fejér X 5 581, 1422: Eszt.kpt.m.lt. 15-4-12, 1425: uo. 16-1-1, DL 89873, 1430: TP. 4-954 más., 1439: DL 69463, 69465, 1445: Seilern lt. V 204, 1447: DL 72661, 1464: Seilern lt. VI 250, 1493: DL 73162, 1496: DL 97530, 1501: DL 90257, 90259, 1504: DL 97573, 1505: Gsztb. prot. A fol. 223.) Kávai Péter. A XV. század elején Kávai Korcsnak nevezett Péter kezében volt Tompa, 1416-ban ugyanis tőle szerezte vissza Szalatnay Miklós, aki e szolgálatáért Tompái Moch unokáitól Tompa ötödrészét kapta. (DL 43337.) Kelecsényi család. 1406-ben Kőkeszi és Szuhány birtokrészeibe iktatják Heem fia Miklós fia Mátyást, akinek e két községben levő birtokjogáról 1415ben és 1420-ban is vannak adataink. 1503-ban Kelecsényi Madách Miklós fia László Dacsó Mihály tói kelenyei birtokrészt vesz zálogba. (1407: Palásthy lt. 60, ZSO II 5816, 1415: Palásthy lt. 71, 1420: uo. 79, 1503: uo. 149.) Kelenyei család. IV. Béla királytól Hont megyei birtokokat kapott Dona, Vácik, Dubak és Tibak közül 1260-ban Vácik kapja Kelenye földet. Fia, Bátor, 1277-ben Zahorával szomszédos területen birtokos. 1312-ben Vácik másik fiának, Harabornak fiai: László, Miklós és István, valamint unokái: Péter fiai Pál és Tamás Nyéket és Hrussót szerzik meg. A következő évben