Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)
Birtokosai
következményeképpen vesztett el. 1320-ban a káptalan az esztergomi ágostonrendi szerzetesektől kapja Hortot, kövesdi malomhellyel és szebellébi gyümölcsöskerttel. 1329-ben Szebelléb lakosságának növelése céljából a Némethi szedett vám alól mentesítik a lakosokat. 1338-ban a túri nemesekkel pereskedik a káptalan Gradissahegy birtokáért, amelyet végül is megfeleznek: fele Gyerkhez tartozik. 1340-ben a bozóki prépostság engedi át a káptalannak a Páld mellett fekvő, ugyancsak Páld nevű praediumot. 1341-ben a sági (tölgyesi) föld felett pereskednek. 1348-ban a szebellébi új telepesek kötelezettségeit szabályozzák. 1384-ben pedig a Gyerken szőllőt telepítők kapnak a káptalantól 8 évi mentességet. 1400-ban azonban Szebelléb leég, s a kárvallottak négyévi mentességet kapnak. 1402-ben a káptalan a Bényiekkel pereskedik Tárnoklőrincháza felett, amelyet Zsigmond királytól 1395-ben kapott. 1409-ben Thury Györggyel folyik a per Gyerk határai tekintetében, s ebben az évben említik először Barátit káptalani birtokként. 1420-ban Kövesdy Balázs adja kövesdi birtokrészét a káptalannak, a következő évben pedig az Atyaiak Orsány praediumot. Ebben az évben Zsigmond király figyelmezteti Visegrád és Damas várnagyait, hogy a káptalan Kiskeszin és Páldon élő népeit ne háborgassák. 1421-ben a káptalani Barátit határjárják, Szebellében Mihály nap utáni vasárnap évi vásárt tartanak. 1422-ben pedig Sipéken és Rákócon is birtokrészhez jut az esztergomi egyház Mária kápolnája. 1443-ben a káptalan tiltakozik, hogy I. Ulászló Ságot (Tölgyest) el akarja adományozni. 1447-ben a Bényiek elfoglalják Tárnoklőrincházát, a Pistiek merei birtokrészét pedig — elkövetett gonosztetteik büntetéseképpen — a káptalan kapja, de a birtokbaiktatás elmaradt. 1452-ben Hunyadi János kormányzó megerősíti Szebelléb és Németi népeinek vámmentességét. 1454-ben Kisbozsok praediumot káptalani birtokként említik. 1463-ban Nagybéli László nagy béli birtokrészét királyi jóváhagyással a káptalannak adja, 1466-ban János érsek a káptalant Gyerk és Németi birtokában megerősíti. 1468-ban Középbél fele is a káptalané, ebben az évben a Csuzyakkal folyik a per Gyerk és Tompafalva határa felett. 1469-ben Szánthó Ambrus zálogjószágait Tótbakán ésVináron, valamint báti jobbágytelkét a káptalannak zálogosítja, amelyet Közópbél birtokába ebben az évben iktatnak. 1470-1499 között Vinárt, 1471-ben Dávidréve praediumot a káptalan birtokában találjuk. 1477-ben Szebelléb évi vásárjogot kap: május 6-án és Márton nap utáni vasárnap tarthatják meg. Péter mester 1473-ban Orsányt, 1479-ben Szokolya felét veszi zálogba. 1479-ben a káptalan Nagybélen négy jobbágytelket vesz zálogba Nagybéli Osvaldtól. 1494-ben Nyéky Imre fia János presbiter egyházasnyéki ősi kúriáját adja a káptalannak. 1504-ben a káptalan Palásthy Kristóftól csereképpen palásti birtokrészt kap. 1506-ban Nyéky Imre leányai, Kormos Pálné és Ebeczky Mihály né nyéki birtokrészüket szintén a káptalannak adományozzák. 1521-ben Miklós kanonok orsányi birtokrészt, 1522-ben pedig Tamás érsek Damásd várát a hozzátartozó Szob, Helemba, Tölgyes és Letkés községekkel a káptalanra hagyja, a birtokbaiktatás a következő évben történik, amikor Désházy István is saját tulajdonrészét átengedi a káptalannak, amely 1526-ban Bornemissza Jánostól kapja Kőkeszit. (1219: Eszt.kpt.m.lt. 15-2-1, Knauz I 221, Fejér III 1 375,1222: Eszt.kpt.m.lt. 15-2-2, 15-3-12, Knauz I 236, 238, Wenzel IV 408, 1231: Eszt.kpt.o.lt. 70-3-18, Knauz I 278, Wenzel VI 498, 1232: Eszt.kpt.m.lt. 15-2-4, 9, Knauz I 288, 310, 1237: Eszt.kpt.m.lt. 27-1-1, Knauz I 322, Wenzel VII 32, 1239: Eszt.kpt.m.lt. 27-1-2, Knauz I 327, Wenzel VII 66, 1261: Prímási D. 3, Eszt.kpt.m.lt. 41-1-3, Knauz I 460, 462, Wenzel VIII 12, Fejér IV 3 53, 1265: Fejér IV 3 270, 1270:
