Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Bevezetés

egyrészt Palást és Szemeréd, másrészt Ság—Visk felé e patakokon kellett átkelni, a megye rendéinek kérésére Hunyadi János kormányzó 1449-ben elrendelte e hidak létesítését és engedélyezte az azokon szedendő vámot,

128 s ezt Mátyás király 1466-ban megerősítette.

129 Ha már most összefoglaljuk az elmondottakat, kitűnik, hogy a megye nyugati részén sokkal több útról tesznek említést okleveleink, mint az Ipoly keleti szakaszának vidékén. Nyilvánvaló, hogy itt is voltak utak, de ezek nem voltak olyan nagy forgalmúak, mint a megye nyugati részén levők, nem voltak olyan jelentősek, hogy a határjárásokban kiemeljék őket. Ezeken az utakon a forgalom nem irányult nagy, gazdaságilag jelentős települések felé, hanem csak a szomszédos községek egymás közti forgalmát voltak hivatottak lebonyolítani. Természetes, hogy a nagy kereskedelmi útvonalak melett fekvő városok, elsősorban a bányavárosok vásárjai voltak jelentősek, ezenfelül azonban azoké a helységeké is, amelyek piacain a peres eljárásoknál szokásos proclamatiok, vagyis a felek nyilvános perbehívásai történtek. Minthogy ezek célja az volt, hogy minél többen vegyenek tudomást a perbehívásról: csak nagyforgalmú vásárokon alkalmazták azokat, leggyakrabban Ipolyságon, Hídvégen, Visken, Perőcsényen, ritkábban Szebellében, Báton és Egegen, sőt egy esetben adatunk van börzsönyi proclamatioról is.

130 Az itt tartott vásárok tehát — legalábbis megyei viszonylatban — nagy forgalmat bonyolítottak le. Jelentősek ezenfelül a százdi vásárok,

131 a palojtaiak pedig állítólag a szabad királyi városokéhoz hasonló méretűek voltak.

132 A bányavárosok a megye életében minden tekintetben jelentős gazdasági tényezők voltak. A városok életét, fejlődését nem feladatunk itt részletesen vizsgálni, csupán néhány adatban kívánjuk összefoglalni a legfontosabb adataikat. Selmecbánya, amelyhez 1453-ig Bélabánya is tartozott, városjogát IV. Bélától kapta,

133 Korpona 1244-ben kapja kiváltságát,

134 Bakabánya pedig, amely a honfoglalás után keletkezett, minden valószínűség szerint I. Károlytól.

135 Selmecbánya maga több Hont megyei községnek volt földesura, polgárai pedig ismételten bírnak tulajdonban vagy zálogjogon községrészeket. Ugyanez áll a többi városra, ill. azok polgáraira. 1405-ben Zsigmond király Selmec-, Körmöc-, Baka-, Libet- Uj- és Besztercebánya területén a bányászatot egységesen szabályozta, és megalakult az alsó-magyarországi bányavárosok szövetsége.

136 Bélabánya 1453-ban megkapta a szabad királyi városi rangot,

137 s így hetedik lesz e csoportban, amelyből tehát három feküdt megyénk területén. Hodrusbánya is szerette volna elnyerni önállóságát, ezt azonban a selmeciek minden eszközzel, az elszakadási törekvések véres elnyomásával is megakadályoztak. A bányavárosok a XV—XVI. században a királynők birtokában 128 DL 10559, 14315. 129 DL 25217. 130 1 439: DL 13363. 131 1388: DL 69267. 182 DL 16227. 133 Sb. 11-974, Krit.j. 1678. 134 Korpona lt. DL 50272. 185 Wenzel: Bányászat 40. 138 Körmöcb. 18-1-4, Fejér X 4 818, ZSO II 3634. 137 Wenezel: Bányászat 42, Sb. 11-960.