Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

19-2-20, 48-1-19, Seilern lt. VII 292, 293, 1479: DL 18174-18176, 18178 más., Gsztb. 139-41, Palásthy I 340, 1480: Eszt.kpt.o.lt. 40-5-5, 1481: DL 90492, 1482: DL 76084, Palásthy lt. 132, 133, Palásthy I 342, 1483: DL 95844, 95845, Palásthy lt. 134, Palásthy I 347, Gsztb. 47-16,1484: DL 50315, 1486: Seilern lt. VII 307, 1487: Sb. 1-29, 1488: Seilern lt. VII 310, 1489: Eszt.kpt.o.lt. 44-8-2, 1491: Gsztb. 4-2, 19-31, DL 19762-19764, 1492: DL 19778, 19779, 1493: DL 19977, 19984, 1494: DL 46258, Eszt.kpt.o.lt. 44-4-3, 1495: Gsztb. prot. A fol. 224, 149511520: DL 72766, 1500: Sb. 1-85, 86, 1501: DL 22540, Gsztb. Stat. F. 3-32, XVI. sz. eleje: Gsztb. prot. A fol. 135, 1511: Gsztb. 52-17,1516: Eszt.kpt. o.lt. 36-10-4, 1518: DL 47273, 1521: DL 23565, 23566 más., 1525: Seilern lt. X 386.) • Daróczy család. 1429-ben Daróczy Zsigmond fiának, Istvánnak Próbelyen birtokrésze volt. (Seilern lt. IV 168.) Dávid zólyomi comes. A XIV. század folyamán Egyházasszemerédet kapta, de ezt 1405-ben Podhorcáni Péterrel és Kóváry Pállal elcserélte. (DL 69330, 69331, ZSO II 3648, 3654.) Dávidrévy család. A család ősének tekinthetjük István fiait: Dávidot és Detmárt, akik 1270-ben Mihály fia Buzad egykori sági birtokát Rugas fia Egyednek adják el. 1318-ban az említett Dávid István, János ós Detre nevű fiaival együtt, sági birtokát elhatároltatja Egyed fia Bede birtokától. 1341ben ugyanők birtokuk egy részét, minthogy az az esztergomi káptalan jogos tulajdona volt, átengedik a káptalannak. 1351-ben Dávid fiait, Detrét és Istvánt, 1358-ban pedig Dávid fiát, Istvánt „sági"-aknák nevezik. 1386-ban darázsi birtokjogával kapcsolatban folytatott vizsgálatnál szerepel először „Dávidrévi" András. 1447-ben Dávidrévy „Zewk" Sebestyén a váci káptalan előtt panaszt emel testvére János nevében is, hogy Dávidrévy Bálint, Benedek és Fülöp, Albert és I. Ulászló királyok adományából jogtalanul foglalták el Dávidréve pusztát. 1453-ban V. László király megparancsolja, hogy a letkésiek a jogtalanul elfoglalt Dávidrévét adják vissza jogos tulajdonosaiknak: Benedeknek és István fiainak: Jánosnak és Bálintnak. A letkésiek azonban az ügyet perre vitték István özvegyével Dorottyával, s e per 1456-ban is folyt. 1458ban ugyancsak Dorottya asszony és fia Bálint emelnek panaszt a tölgyesi jobbágyok ellen, s ennek során 1459-ben határjárásra is sor kerül. Ugyancsak határjárást végeznek 1462-ben is. 1464-ben Dorottya asszony és fia Bálint Dávidrévét a letkési anyaegyháznak hagyományozzák, az iktatáson azonban Bálint és Benedek ellentmondottak. A perbehívás után azonban az ellentmondók nem jelentek meg a bíróság előtt, s így Mátyás király az esztergomi káptalant megerősíti birtokjogában. 1468-ban Dávidrévy Bálintot már „Meszes"nek nevezik, s a Dávidrévy család birtokjoga megszűnik megyénkben. (1270: Eszt.kpt.m.lt. 32-1-2, Knauz I 580, 584, Wenzel VIII 326, 2270/1365: Eszt. kpt.m.lt. 27-1-8, 1318: DL 1916, 714 más., 1022 más., Anjoukori I 468, 1341: Eszt.kpt.m.lt. 32-1-3, Eszt.kpt.o.lt. 70-3-17, 35-2-15 más., Knauz III 401, 407, 1351: DL 4190, Anjoukori V 464, 2355/1359: DL 69244, 2356/1388: DL 8005, 69263, 1447: Eszt.kpt.m.lt. 35-1-7, 1453: uo. 35-1-9, 10, 11, 1456: uo. 35-1-14, 15-20, Eszt.kpt.o.lt.* 14-7-13, 1458: Eszt.kpt.m.lt.35-1-21, 1459: uo. 35-1-22, Eszt.kpt.o.lt. 8-6-3, 1462: Eszt.kpt.m.lt. 35-1-25, 26, 27, 1464: uo. 35-2-1, 2, 3, 6, 1465: uo. 35-2-4, 1466: uo. 35-2-5, 1468: uo. 18-4-27.)