Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

1388-ban a Terjényiek Gergelyt perbe hívják, minthogy véleményük szerint jogtalanul bírta Középdarazsit. István nádor kétséget kizáróan megállapítja, hogy a Terjényiek birtokában Kisdarazsi volt, amely Középdarazsitól pontosan el volt határolva. Gergelyt 1392-ben is királyi emberként említik. 1392-ben egyébként János a Szelényen bírt rész jószágot birtokostársaival együtt Kóváry Mátyás fiainak, Pálnak és Istvánnak zálogosítja el. 1394-ben Zsigmond király Gergely mesternek Udvarnokdarazsi és Udvarnoksipék területén 2 ekényi földet adományoz. 1398-ban Gergely fia Mihályt említik, aki 1400-ban Vesszős mesterrel pereskedett. 1400-ban Dalmady András Tary László fia János villicusaként szerepel. 1402-ben a már sokszor említett Gergely fia Mihály Gergely nevű fia önhatalmúlag elfoglalta a sági prépostság Egyházasdalmadját. Ti. 1377-ben a prépostság Dalmadot bérbeadta Gergelynek, ám ő a bért nem fizette, s így birtoklása immár jogtalan volt. Gergely ekkor felajánlotta, hogy a prépostságnak kárpótlásul átadja nádasi birtokrészét, de ebbe a cserébe az uralkodó nem egyezett bele. 1411-ben Mihály fia Gergely birtokos Nádason s tőle területet különítenek el. 1413-ban is Gergelyt említik. 1416-ban Gergely Nádas felét Thury Mihálynak adja. 1422-ben a sági prépostság nádasi birtokrészét Mihály Egyházasdalmadon levő birtokával elcseréli. 1427-ben Gergelyt királyi emberként is említik. 1445-ben a sági prépostság pereskedik ismét Mihály fia Gergellyel. 1447-ben Miklóst és Gergelyt említik királyi emberként Merén történt iktatás alkalmával. 1459-ben Dalmady, másként Thury Miklós Lévai László familiárisa. 1464-ben egy gyügyi jobbágy Miklóst megsebesíti, s ezért 17 forintnyi büntetés fizetésére kötelezik. Mátyás király Miklóst ez évben megerősíti dalmadi és darázsi birtokaiban. 1465-ben Miklós kijelölt királyi ember, 1469-ben Literátus Miklós halála után kistúri portiojára Kisthury Literátus Imre tart igényt. 1470-ben Horváth János, valamint Darasy András özvegye Margit asszony a Borfőiek ellen emel panaszt dalmadi jobbágyuk elhurcolása miatt. 1476-ban Kisthury Miklós özvegye Anna asszony s leánya Margit emelnek panaszt Horváth János jogtalan foglalása ellen. Viszont ugyanakkor Horváth Damjan a maga s Miklós nevű fia nevében emel panaszt az előbbiek ellen dalmadi kúriájának és szöllejenek jogtalan birtoklása miatt. 1481-ben ismét Horváth Jánost mint a sági prépostság familiárisát említik. Ugyancsak őt említik 1486-ban is. 1486—1488 között alispán, 1494-ben azonban már özvegye Margit asszony, valamint Horváth Miklós követnek el hatalmaskodást. 1495-ben Pomeny László a Nagykereskényen és Nagyvarsányban levő portiokat, valamint a Krakó nevű szőlőt zálogba veszi. 1497-ben Tompán és Magyarádon Pál és Sebestyén vesznek birtokrészeket zálogba. Az Ipolykeszi feletti vizsgálatban egyébként Sebestyén tanúvallómást is tett. 1500-ban János özvegye pereskedik. 1502-ben ismét említik Horváth Miklóst mint dalmadi birtokost. 1505ben Pált és Sebestyént birtokostársaikkal együtt a Bars megyei Újfalu birtokába iktatják. 1507-ben Sebestyént mint királyi embert említik s 1508-ban is megemlítik. Ebben az évben Pomeny László fia András, azután Sebestyén felesége, Horhy Julianna, Pál felesége, Horhy Ágota és Zsófia, Miklós leánya által megőrzésre a sági konventnél elhelyezett, irataikat tartalmazó ládát János fia Miklós és Sebestyén felülvizsgálják. Ugyanakkor Pomeny László kistörei zálogjószágát visszabocsátja Varsányi Andrásnak. 1511-ben Dámján Alsózsemberen egy részjószágot jogtalanul foglal el. 1515-ben Sebestyén Alsózsemberen egy birtokrészt visszabocsát Dersenyey Jánosnak, s említik ez évben Literátus Tamást is. A Maróthy család 1516. évi perében Sebestyén és Pál választott bíróként, Kelemen pedig mint eljáró nádori ember szerepel. 1517-ben Pált és