Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

hívják perbe Istvánt Dalmadba való iktatásukkor történt tiltakozásuk miatt. 1439-ben István és Demeter, valamint Demeter fiai: Miklós és György emelnek panaszt a Haraszthyak ellen keszihóci jobbágyuk bántalmazása miatt. Demetert 1441-ben is említik. 1444-ben István, valamint unokaöccse, Demeter fia Miklós ügyvédet vallanak. 1448-ban István egyik jobbágyát Vigant Miklós váci polgár követeléseitől védi meg, s az erről szóló oklevelet unokaöccse vei, Györggyel együtt iratja át 1450-ben. 1450—1451-ben Demeter fiainak: Györgynek és Miklósnak erdőségeit a bozóki jobbágyok használják. 1451-ben Keszy Lászlóval pereskedik István és Demeter fia Miklós. A következő esztendőben már István özvegye, Ilona asszony végrendelkezik. A végrendelet megemlíti Simon feleségét, Erzsébet asszonyt is. 1453-ban György és Miklós a náluk zálogban volt 2 palojtai jobbágy telket visszabocsátják István fia Istvánnak, ez pedig keszihóci szőlőt ad Miklósnak. 1454-ben Miklós kijelölt királyi ember. 1460ban István és fia, Mihály, valamint testvérei: Miklós, György és László Kelenyén és Nényén zálogosítanak Luka Tamásnak. 1462-ben István és testvérei a Lukakkal közös birtokaikat el akarják idegeníteni, ami ellen a Lukak tiltakoznak, 1464-ben azután a Lábatlani családnak István tényleg elzálogosítja a jószágokat. A következő esztendőben István birtokrészeibe Luka Lőrinc fiait iktatják. 1466-ban István a saját, valamint fiai: Mihály és Ágoston nevében is birtokait a Lukaknak zálogosítja el, akik Mátyás királytól adományt nyernek e jószágokra. 1469-ben Istvánt, mintKeszihóci"-t említik. 1472-ben Györgyöt, mint ,,Dacsófalvi"-t királyi embernek jelölik. 1475-ben István fia István a Lukakkal Keszihóc, Lám, Szuhány, Kelenye, Lehotka és Palojta birtoka felett pereskedik. 1479-ben István és György, mint „Keszihoczi" a Balassák és Thomboltok perében tesz esküt. 1483-ban István fia Istvánt említik. 1494-ben, ill. 1495-ben Luka Miklós és György özvegyei a náluk zálogban volt keszihóci, palojtai, nényei, lámi és szuhányi birtokrészeket visszabocsátják István fiainak: Mihálynak, Lőrincnek és Györgynek. 1497-ben Mihály ellen hatalmaskodás miatt emelnek vádat, aki 1497-ben és 1508-ban, mint ,,Dacsófalvi" szelényi birtokos. 1499-ben István fiaitól: Lászlótól, Györgytől ós Mihálytól követelik János fia István leánya, Borbála leánynegyedét. 1503-ban István fiai, László és Mihály, valamint Demeter unokái, mint Keszihóciak, Dacsó Loránd Potentiana nevű leányának unokáitól: Margit és Apollónia asszonyoktól a náluk levő keszihóci, palásti, kelenyei, lámi, nényei, szuhányi és lehotkai birtokrészeket 200 frt-ért visszaszerzik. Mihály ugyanakkor Kelenyén zálogosít, s említik László elhunyt testvérének, Zsófiának felsőpalásti birtokjogát. 1504-ben István fiai: Mihály és György birtokostársaikkal Sutócot zálogosítják. 1504-ben Perényi Imre országbíró tárgyalja azt a pert, amelyet Dacsó János fia István unokája, Borbála, Daróczy Lászlóné még 1499-ben indított István fiai: Mihály, Loránd és György ellen, akik az ismételt idézésre sem jelentek meg. 1505-ben Kóváry Lászlót és Pált iktatják Mihály és György keszihóci birtokába. 1506ban György — akit Dacsófalvinak neveznek — megyei nótárius, ugyanő 1510ben Ucza- és Alsó-Paláston zálogosít, 1511-ben kijelölt királyi ember, 1512-ben megyei ítélőszéki jegyző, 1514-ben királyi ember, s említik 1517-ben is. 1519ben újból királyi embernek jelölik, végül 1521-ben egyrészt Dubraviczky Mihállyal pereskedik, másrészt rokonaival egyezik meg Keszihóc, Szuhány és Lám birtokára nézve. 1520-ból ismerjük Tamás végrendeletét, amelyben lehotkai birtökrészét Palásthy Andrásra és fiára hagyja. 1523-ban György lehotkai birtokrészt ad el Werbőczy Istvánnak. 1524-ben István fia István fia Györgyöt s Demeter fia György fia Lázárt mint lehotkai és szuhányi birtokost