Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

Tamásnak a leánya volt, és e réven Ság másként Tölgyes, Fegyvernek, Lissó, Teszér, Gyügy és Litvarc birtokát igényli. A választott bírák döntése szerint azonban a birtokok Péteré maradnak. 1423-ban Zsigmond Pétert atyja után megerősíti Ság másként Tölgyes, Dávidréve, Fegyvernek, Teszér, Lissó, Kistur, Litvarc, Gyügy birtokában. Péter ez évben még az almási vámot is elfoglalta a sági prépostság kárára. 1427-ben Zsigmond Tótbaka, Bagonya, Magosfalu, Gyekés, Pocsuvadló, Almás, Csánk, Kér, Hencháza, Vinár, Bát, Fegyvernek, Teszér, Lissó, Kisteszér, Kistúr, Litvarc és Bortamásfölde birtokát adományozza Péternek, s a következő évben adományát megerősíti. 1430-ban Cseh Péter és fia László visszakapják Élesfalut is, amely addig nászajándék címén Dereszlényi István és Kiscsalomiai Tamás kezén volt. 1437-ben Zsigmond Péternek adja Salgói Miklós jószágait: Pásztót, Szakállost, Mikolát, Perőcsényt, Lontót, Zalabát, Orsányt és Szokolyát, a szokolyai és mikolai vámjoggal együtt. Péter teszéri jobbágyai ez évben össödön hatalmaskodnak. 1439-ben Péter Perőcsényt, Lontót, Mikolát ós Szakállost feleségének adja, Csánkot és Kért pedig visszabocsatja a Simonyiaknak, remélve, hogy Albert királytól más birtokokat fog értük kapni. 1440-ben, Péter halálakor, fia László Pásztót és a hozzája tartozó Hont ós Nógrád megyei birtokokat biztosítja magának, Teszért azonban Nyéki Floyth Györgynek zálogosítja. 1441-ben László visszaszerzi Gyügyon levő ingóságait, amelyek Aranyi Istvánnál voltak zálogban, Simonyi Feliciantól pedig Varsányt és Kereskényt veszi zálogba. Jelentéktelen intermezzoként Erzsébet királyné 1442-ben Lászlótól, hűtlensége miatt, elveszi Orsányt, Mikolát a vámjoggal, Perőcsényt, Szakállost, Pásztót, Zalabát, Lontót és Szokolyát. Ebben az évben László Országh Mihály nádorral megegyezik, hogyha örökös nélkül halna meg, Léva a nádoré lesz, ha a nádor halna meg utód nélkül, Nyitra megyei birtokai Lászlóra szállnak. 1443-ban László barsi főispán, aki í446-ban megrohanja Ságot, elfoglalja az almási, nádasi és szőllősi szőllőket. Ez évben Terjényi Mihály tói a Bars megyei Ladányért megkapja ennek gyügyi és alsófegyverneki birtokrészeit. 1448-ban Péter özvegye, Katalin, a fiától Lászlótól visszakapván a zálogösszeget, Szokolyát visszabocsátja, 1453-ban azonban László Szokolyát Gyurgyi Bodo Gergely budai várnagynak adja. Lévai László 1453-ban egyébként Simonyi Györgynek és Lászlónak újból átengedi Csánkot és Kért, 1454ben Hunyadi Jánostól visszaváltja Bátot és Fegyverneket, s ugyanebben az évben Páloczy László országbíró elrendeli, hogy Pásztó, Szakállos, Mikola, Perőcsény, Lontó, Zalába, Orsány és Szokolya birtokába iktassák, ami ellen Péter özvegye tiltakozott. 1456-ban László az utóbb említett községeket Újlaki Miklós erdélyi vajdától váltja ki. 1458-ban Tótbakát elzálogosítja Pahaditzi Sinkának. 1459-ben Lévai János elveszi Országh Mihály leányát, Borbálát, s ekkor László Szokolyát és Vámosmikolát, valamint Pásztó, Lontó, Orsány, Perőcsény, Zalába ós Szakállas felét átadja Országhnak. 1460-ban Fegyverneket Országh Mihálynak zálogosítja. 1461-ben Országh Mihállyal együtt íejéri meg Szokolya kiváltását Tarosai Jánostól, amire 1474-ben kerül sor. 1462ben Bakát zálogosítja Pahaditzi Simonnak. 1463-ban Országh Mihály Pásztót visszabocsátja Lászlónak, aki Tótbaka felét Szánthó Ambrus esztergomi kanonoknak zálogosítja, Pahaditzi Sinkónak pedig ünnepélyesen megígéri, hogy adósságát záros határidőn belül kifizeti, másként akárhol található javait elfoglalhatja. 1464-ben László Perőcsényt zálogosítja el Turoni Mihály esztergomi kanonoknak, Szánthó Ambrusnak pedig újból Perőcsényt, Szokolyát, Tótbakát, azután Vinárt s egy báti telket. László ellen Gyurgyi Bodo Gáspár