Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - IV. fejezet. A leltár összeállítása [Lásd a II. fejezetben írottakat is!]
mány fondjában. Más testületeknél másként kell meghatározni a fond történetileg kialakult szerkezetét. Gondoljunk például a Burgundi-osztrák Németalföld* által bekebelezett nem-örökletes tartományokra, az új püspökségek felállítására, az államtanács 1582. évi ideiglenes döntésére az utrechti káptalanok helyzetét illetően, vagy az egyházi szervezet 1816. évi átalakítására. Állandó szabályt tehát a dolog természeténél fogva nem lehet alkotni. Néhány pontra különösen is oda kell figyelni. Egy új állag létrehozására nem feltétlenül az ad okot, hogy egy hivatalt teljesen átszerveznek, vagy új nevet kap, vagy egy egyértelmű utasítás más funkciót ad neki. A spanyol uralom elleni felkelés esetében például semmi ilyesmi nem történt, azonban az, hogy a terület hűbérura eltűnt a közigazgatásból, magában véve is olyan alapvető változást hozott a közigazgatási testületek sajátosságait illetően, hogy minden ilyen esetben egy új állag létrehozására lesz szükség. Kifejezetten helytelen az olyan jelentős történelmi eseményekhez igazodva új állagot kezdeni, mint II. Fülöp lemondása, a münsteri béke, vagy a függetlenség visszaállítása 1813-ban. Bármilyen fontosak ugyanis ezek az események a hazai történelem és államjog szempontjából, a közigazgatásra semmiféle hatásuk nem volt. A hűbérúri funkciók már jóval azelőtt a Rendekre és a helytartókra szálltak, hogy II. Fülöp lemondása formálisan is véget vetett a hűbérúri hatalomnak, a Hét Tartomány szövetségéből alakult köztársaság is már régen létezett, amikor a münsteri béke törvényesítette a létezését, de a függetlenség 1813. évi visszaállítása sem hozott egyéb változást, mint azt, hogy a prefektusokat ettől kezdve főbiztosoknak, az alprefektusokat biztosoknak nevezték, az előljárók vagy polgármesterek és az alpolgármesterek megnevezésre pedig a francia maires és ad junct-maires szavak helyett a burgermeesters és a vice-burgermeesters szavakat hasz nálták. A tartományi és községi közigazgatást csak valamivel később szervezték át. Éppen ezért a régi és az új fond között manapság érvényben lévő határvonal nem elfogadható, de az is ugyanolyan kifogásolható lenne, ha a határvonalat 1848-ra helyeznénk át. Csak az alkotmány bevezetése nyitott új korszakot a különböző közigazgatási testületekre nézve (ld.: 14. §). Végezetül jegyezzük meg itt azt is, hogy az 1795-ben és az azt követő években bekövetkezett közigazgatási változásoknak valójában nem arra kellene indítani bennünket, hogy egy adott fondon belül új állagokat hozzunk létre, hanem arra, hogy elválasszuk egymástól a különböző fondokat: ezek a tartományi levéltárak esetében a Rendek fondja, a képviselők fondja, az ideiglenes közigazgatás fondja, a megyei igazgatás fondja, stb., a különböző települési önkormányzatok levéltára esetében viszont nem mindig azonos a fondok megnevezése. De, ha az egyes hivatalok minden további nélkül egyszer űen csak átvették elődeik levéltárát, és gyakran folytatták az elődök által megkezdett lajst-164 *A Németalföld déli része (Flandria, Brabant)
