Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - I. fejezet. A levéltárak kialakulása és osztályozása
1715-ben felosztották a különböző jogutódok között. Bizony nehéz lenne most helyreállítani azt, ha a különböző részek különböző tulajdonosok (Németalföld és Poroszország) birtokában lennének. Egy másik lehetőség, hogy a széttagolt fond egy bizonyos része beleolvad abba a levéltárba, amelyben talán már századok óta őrzik. Így például önmagában rendkívül célszerű lenne, hogy a falusi törvényszékek 1811-ben szétszabdalt fondjait egy kézben és egy levéltárban egyesítsék, ugyanakkor hatalmas nehézséget jelentene megakadályozni, hogy a települési önkormányzatok belekeverjék saját rendezetlen fondjaikba a nekik visszaszolgáltatott, megfelelően rendezett törvényszéki fondokat. Általában azt mondhatjuk, hogy csak akkor lehet létjogosultsága annak, hogy valamely fond egy részét az adott fond maradékával való egyesítés céljából áthelyezzék, ha biztosra vehető, hogy azonnal megkezdik és szigorúan végig is viszik az ilyenformán újraegyesített fond rendezését. Ha hiányzik ez a bizonyosság, akkor továbbra is fennáll a veszély, hogy a más helyen működő jogutódok nem tudják használni az iratokat, mégpedig nem azért, mintha bárki is akadályozná a közös fondhoz való hozzáférést, hanem azért, mert nem tudnak eligazodni a rendezetlen állományban. Van egy olyan eset, amikor egyáltalán nem szükséges a korábban végrehajtott felosztás megszüntetése, mégpedig, ha a széttagolt fondot különdöző ügyosztályok anyaga alkotja és az ügyosztályok közötti határvonal pontosan egybeesik azzal a határvonallal, amelynek mentén végbement a jogok és a funkciók két hivatal vagy hivatalnok közötti felosztása. Valami ilyesmit figyelhetünk meg például a hollandi számvevőszék esetében. E testület fondjának egyik fő ügyosztálya, amelyet jelenleg Utrechtben őriznek, kizárólag Utrecht tartománnyal foglalkozott. Itt tehát kevesebb okunk van arra, hogy újra egyesítsük a fondot, mint másutt, ahol nem létezik ilyen határvonal. Vö.: Varga, 1940–1941. 124. skk. p.; Az 1969-es magyar szakmai szabályozás is hasonló elvi megfontolásokat tartalmaz (1969. évi 27. sz. tvr., valamint 30/1969. (IX. 2.) Korm. sz. rend. 6. §-a). A levéltári anyag védelméről és a levéltárakról szóló törvényerejű rendelet és végrehajtási utasítása. LSZ, 19. sz. 1969. 3. sz. 510–530. Az obergelderni hercegség levéltárába való betekintési joggal összevethető a Badeni Levéltári Egyezmény (1926) elvi rendelkezése. A Monarchia levéltári öröksége. A badeni egyezmény létrejötte (1918–1926). Szerk.: Ress Imre. Bp., 2008. A levéltári fond oszthatatlanságával kapcsolatos hollandia felfogásra vonatkozóan ld. még: Levéltárak és irattárak viszonyának kérdése a holland szakirodalomban. Levéltári Híradó, 10. évf. 1960. 3–4. sz. 181. 90
