Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)

S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - I. fejezet. A levéltárak kialakulása és osztályozása

3. §Magánjogi szervezetek hivatalai és hivatalnokai is képezhetnek fondot Vannak olyan magánjogi szervezetek, mint a kolostorok, ispotályok, szövetségek, stb. vagy mint a napjainkban működő különféle társaságok és szövetségek, például az Államvasutakat Üzemeltető Társaság, a Holland Iparfejlesztő Társaság, a Zuidersee Szövetség, a Nassau-la-Lecq Társaság, amelyek hivatalai vagy alkalmazottai szerződéseket kötnek, leveleket kapnak, jegyzőkönyveket vezetnek, stb., és mindezt hivatalból teszik, és amelyek ezért e tekintetben a közhivatalokkal azonos elbírálás alá esnek. Még magánszemélyeknek is lehet fondjuk. Egy kereskedőnek, éppúgy, mint egy kereskedelmi társaságnak vagy egyesületnek lehet saját fondja, amely naplókból, pénztárkönyvekből, beérkezett levelekből, elküldött levelek másolati könyveiből, stb. áll. Nem számítjuk azonban ezek közé az úgynevezett családi vagy házi levéltárakat. Ezek általában inkább iromány- és irathalmazok, amelyeket magánszemélyként vagy valamely egyéb szerepkörben, olykor éppenséggel ritkaságok gyűjtőiként szereztek és őriztek meg egy nemzetség különböző tagjai vagy egy ház vagy kastély különböző lakói. A családi levéltár iratai nem alkotnak szerves egészet, igen gyakran a legkülönösebb módon gyűltek össze, és nélkülözik a fondra jellemző szerves kapcsolatot, abban az értelemben, ahogyan azt ebben a kézikönyvben tárgyaljuk. Ezért tehát a szokásos értelemben vett fondokra érvényes szabályok nem alkalmazhatók a családi vagy házi levéltárakra. Az egyházi, társadalmi és gazdasági szervek keletkezésének szerves volta, s levéltári értéke a magyar levéltári felfogás számára is evidencia volt, jóllehet 1945 előtt ezen szervek iratai csak korlátozott számban nyertek közlevéltári elhelyezést. Vö.: Szabó, 1940–41. 76–105. p.; Pleidell, 1930. 184. skk. p.; Klein, 1939. 177. p.; A családi levéltárak „nem szerves” voltára való hivatkozással azok kirekesztése a közlevéltári normarendszerből idegen a hazai levéltári tradícióktól. A két világháború közötti időszakban főként egy-egy családi levéltár ismertetése állott a szakmai érdeklődés homlokterében. A családi és személyi iratok forrásértékének, értékelésének és rendezésének kérdései az 1950-es évek második és az 1960-as évek első felében elmélyült szakmai viták tárgyát képezték. Vö.: Fekete Nagy, 1929. 45–54. p.; Ila, 1932. 12–

66. p.; Bakács, 1955. 5–26. p.; Benda–Németh, 1956. 53–69. p.; Bakács, 1960. 160–174. p.; Borsa, 1961. 48–56. p.; Ember, 1963. 149–162. p. 75