Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
Az „érinthetetlen levéltári test” – a Kézikönyv, amiről mindenki hallott – egy patinás, régi műfaj: szervtörténetírás
spekulatív úton kereső racionalizmusának, alkalmazásuk azonban, amire nemsokára sor került, az európai levéltári anyagban — mínt látni fogjuk — jóvátehetetlen károkat vont maga után” – állapítja meg a szerző.110 A forradalmi mozgalmak nyomán megrendült igazgatási struktúrák szétzilálódott irattárainak megközelítésében a tárgyi hivatkozási alap bizonyult járható útnak (Betreffsprinzip). Varga Endre az egykorú levéltári állományok tárgyi átrendezésének két típusát különbözteti meg: (I.) az állami adminisztráció adottságai, valamint (II.) a korabeli történeti érdeklődés vélt érdekei szerinti. Ezen átrendezések eredményeként önkényes sorozatok: Topographica, Biographica, stb. jöttek létre. A francia de Wailly által megfogalmazott respect des fonds-elv térnyerése különösebb viták nélkül történt, s terjedését a század folyamán kétségtelen jelek mutatják: belga, olasz, dán, bajor hatások érzékelhetők. A történettudomány differenciálódása, az önkényesen rendezett iratok hitelességi problémái, valamint a fejlődésgondolat és az organikus szemlélet általános érvényesülése állnak a hivatali iratállományokat megbonthatatlan szerves egységként felfogó szemlélet hátterében. A Provenienzprinzip a porosz felfogásban amúgy Regisraturprinzip ként értelmezendő, s gyakorlati alkalmazását tekintve az a körülmény különösen fontos, hogy a Heinrich von Sybel vezette porosz Geheimes Staatsarchivban igyekeztek visszarendezni a mesterséges tárgyi iratsorozatokat, melynek nyomán mintegy a porosz állam fejlődéstörténete is visszatükröződött. Mint Varga Endre megállapította: „a hollandok végezték el a pro ve nien -cia elvének tudományos rendszerezését, melynek eredményeit irodalmilag kifejtve, az új rendezési felfogást általánosan hozzáférhetővé tették. Így nekik jutott az érdem, hogy a proveniencia elve a tárgyi elvvel szemben, de magának az új elvnek korábbi, lazább francia értelmezésével szemben is, aránylag igen rövid idő alatt győzelemre juthatott”.111 Varga a Handleidinget, mint „az első modern átfogó levéltártudományi szakmunka” születésének történetét és körülményeit mutatja be, ismertetve a proveniencia alapeszméjét, s megjegyezve, hogy annak pontos meghatározását a mű – különös módon – nem tartalmazza. A „szervesség elve”-gondolat széleskörű elfogadtatásának igénye lehetett az oka annak, hogy Varga csak mellékesen vetette fel az „eredeti rend” eltérő két értelmezésének problémáját, nevezetesen: az iratképző szervezeti meghatározottságai és az általa keletkeztetett iratok szerkezeti jellemzői között húzódó számos különbség lehetőségét. (Jóllehet nem hallgatta el, hogy a Kézikönyv szerkesztését megelőző viták során – mint utaltunk rá – fölmerült, hogy nem lett volna-e jobb „... a levéltári anyagban a sokféle és sok-51 110Varga, 1938. 18. p. 111Varga, 1938. 28. p.
